Ezt hívjuk mechanikus ingerek által kiváltott viszketésnek, mellyel szemben létezik még a kémiai anyagok által kiváltott viszketés is. Ez utóbbi működését már alaposan tanulmányozták, azonban a mechanikus hatások által kiváltott viszketés működése kevésbé ismert. Egy új kutatásban arra jutottak, hogy a kétféle viszketés érzete teljesen külön úton jön létre, másképp működik kémiai, és másképp a mechanikus ingerületátvitel.
Ismert panasz a krónikus viszketés, egy olyan őrjítő viszketés, amit nem lehet vakarással csillapítani.
Normális esetben antihisztaminokkal kezelik ezt a fajta viszketést, mivel ismereteink szerint a hisztamin bizonyos összetevői tehetők felelőssé a kémiai anyagok által kiváltott viszketésért. Azonban egyes, krónikus viszketésben szenvedő betegeknél nem bizonyult hatásosnak ez a kezelési mód. Ez vezette rá a tudósokat, hogy elkezdjék alaposabban megvizsgálni, az ismerten kívül milyen más úton juthat el a viszketési inger az agyba.
A Science szaklapban megjelent tanulmány arról számol be, hogy a kutatók azonosították, a hogyan közvetítik a neuronok a gerincvelőben a mechanikus ingerek által kiváltott viszketés ingerét. Lényegében az Y neuropeptid (NPY) nevű kis neurotranszmitter fehérje felelős az egészért. A gerincvelőben számos, különböző neuron található, de csak az ún. interneuronok felelősek a tapintási érzetek ingerületátviteléért a bőrtől az agyig. Ezekben az interneuronokban bukkantak a kutatók az NPY-ra. Ugyan az ismert volt korábban is, hogy ez a fehérje megtalálható az agyban és a gerincvelőben, eddig nem volt biztos, milyen szerepet tölt be az utóbbiban.
A tudósok feltételezései szerint egyfajta “kapuőr” szerepet tölt be ez a neurotranszmitter. Egereken végzett kísérletekben a kutatók egy toxin segítségével eltávolították az NPY neuronokat felnőtt egerek gerincvelejéből, és két hét után azt tapasztalták, hogy az egerek már a legapróbb érintéstől is megállíthatatlanul vakarózni kezdtek. Azonban ha kémiai ingereknek tették ki az egereket, nem tapasztaltak ilyen reakciót. Ez mutatja, hogy a kémiai és a mechanikai hatások által kiváltott viszketési ingerek valóban eltérő utat járnak be. Az egerek akkor is hasonlóan reagáltak, ha a megfelelő tenyésztés következtében már genetikailag hiányzott belőlük az NPY-ért felelős neuron.
Azonban a kísérlet itt nem ért véget. A kutatók arra is rájöttek, hogy az NPY különbséget tesz a szőrös és a sima, szőrtelen (pl. tenyér, talp) bőrfelületet érő finom érintések között. Úgy tűnik, hogy a neuronok gátolni tudják a szőrös bőrfelületről érkező jeleket, hiszen ezeket gyakrabban érheti véletlen ingerlés. Ez vezetett ahhoz a feltételezéshez, hogy magának a mechanikus viszketési ingerületátvitelnek is két altípusa van. Most azt remélik a kutatók, hogy ennek az ingerületátvitelnek a manipulálásával gyógymódot találhatnak a krónikus viszketésre, amelyet még a vakarás sem enyhít.
