Az orrnyálkahártya nem allergiás gyulladásai
Az orrnyálkahártya gyulladását az orrfolyás és az orron keresztüli levegővétel akadályozottsága jelzi. A háttérben gyakran fertőzés áll. A felső légutak gyulladásai közül az orr megbetegedése fordul elő a leggyakrabban. A gyulladás lehet heveny (rövid ideig tartó) vagy idült (elhúzódó). 

A heveny gyulladás hátterében számtalan kórokozó, többnyire vírusok és baktériumok állhatnak. Bakteriális fertőzésben helyileg alkalmazott (csepp/spray), vagy szájon át szedhető antibiotikumot írhat fel az orvos, vírusok okozta gyulladásban viszont az antibiotikumok hatástalanok. Mindkét esetben csökkenthetők a tünetek nyálkahártya lohasztó orrspray, vagy csepp használatával. A vény nélkül kapható, lohasztó orrspray-k és cseppek csak 7-10 napon keresztül használhatóak, mert függőséget, idült gyulladást okoznak az orrban. A gyulladáscsökkentő hatású, szteroidot tartalmazó orrspray-k elhúzódó használata megengedett.

Az idült gyulladás hátterében gyakran dohányzás, légszennyezés okozta ártalom vagy allergia áll. Ma már ritkán fordul elő az orrnyálkahártyát érintő szifilisz, tbc, orr idült sarjadzó megbetegedése és a lepra, de előfordulhatnak idült gombás és bakteriális eredetű fertőzések is. Ezek a betegségek a lágyrészeken kívül a porc- és csontszöveteket is megtámadják. Az orrnyálkahártya idült gyulladásának is vezető tünete az orr eldugulása, orrfolyás, időnként szagláscsökkenés. Bakteriális fertőzésnél jellemző a gennyes orrváladék, pörk képződés és orrvérzés előfordulása. Az antibakteriális kezelés legtöbbször empirikus alapon történik, de előfordul, hogy mikrobiológiai tenyésztés útján azonosítják a kórokozót és ezt célirányos kezelés követi.  

Az orrnyálkahártya sorvadásos gyulladása olyan idült gyulladás, ami a nyálkahártya elvékonyodásával és megkeményedésével, végül pedig az orrüreg tágulatával, orrkagylók zsugorodásával jár Elsődleges formájában, amelyet oezenának is hívnak, a Klebsiella nevezetű baktérium gyakran jelen van, továbbá hormonális ok is keresendő kiváltó tényezőként. Másodlagos formájánál a háttérben számos ok állhat, fertőzés, besugárzás, sebészi ártalom, trófikus zavarok, , sérülés. Az orr belsejében zöldes-barna pörkök képződnek , és a betegséget jellegzetes szag kíséri. A nyálkahártya eredeti – nyáktermelő, és a por eltávolítását végző apró csillókkal rendelkező – sejtjeit kiszorítják a közönséges bőrre jellemző hámsejtek. A beteg elveszti szaglását, és gyakori, akár súlyos orrvérzések alakulhatnak ki. A kezelés a pörkösödés csökkentésére és a kellemetlen szag megszüntetésére irányul. Az orrüregek fiziológiás sóoldattal történő gyakori átmosása javasolt.  Az A- és D-vitamin helyileg vagy szájon át adva a nyáktermelést segítik elő, szükség esetén antibiotikum adására kerül sor. Az orrüreg műtéti vagy egyéb módon elért szűkítésével, illetve elzárásával csökkenthető a pörkképződés, így kevésbé szárad ki   az elvékonyodott nyálkahártya.

 

A vazomotor orrnyálkahártya-gyulladást a nyálkahártya ereinek duzzadása, tüsszögés és orrfolyás jellemzi a szénanáthához hasonlóan, azonban hátterében vegetatív beidegzési zavar áll. A pontos kiváltó ok nehezen meghatározható, számos, a szervezeten kívüli (pl. légszennyező anyagok, orrsövény elferdülése) illetve belüli inger (pl. stressz, gyógyszerhatás) állhat a háttérben   A panaszok intenzitása hullámzó, de a száraz levegő mindenképpen súlyosbítja a panaszokat. A betegség nem jár pörkösödéssel vagy gennyes orrfolyással. A kezelés első lépése a kiváltó tényző azonosítása és kerülése lehetőség szerint, továbbiakban  alapvetően tüneti.Vény nélküli készítmények, mint lohasztó orrcseppek, antihisztamin tartalmú tabletta alkalmazható, ezek hatástalansága esetén szteroidtartalmú orrspray is megkísérelhető. A levegő páratartalmának növelése  sok esetben előnyös .


Lektorálta Dr. Varga Zsuzsa

2014 JÚL 21 12:31:50/