A korai vizsgálatok azt mutatják, hogy ha a gélt a hangos zaj által okozott hirtelen megsüketüléstől számított három napon belül befecskendezik, megakadályozhatja a rendellenesség maradandóvá válását. Az AM-111 nevű gélt a szenzoros-neurális hallásvesztés kezelésére szánják, amely a maradandó hallásvesztés leggyakoribb kórokának számít. Akkor következik be, amikor az idegi útvonalak vagy a hangjeleket a fülből az agyba továbbító apró szőrsejtek károsodnak. Ezek a szőrsejtek a belső fül tekervényes képletében, az úgynevezett csigában (cochlea) találhatók.
A károsodás fertőzés vagy gyulladás következtében, kemoterápiás kezelés mellékhatásaként, vagy az öregedés velejárójaként következhet be fokozatosan, de hangos zajok hirtelen behatása is okozhatja. A 85 decibelt meghaladó hosszú vagy ismétlődő zajbehatás (például a fűnyíró vagy a nagy forgalom zaja) azáltal okozhat halláskárosodást, hogy a szőrsejtek túlzott ingert kapnak, és károsodást szenvednek. Amikor károsodnak, a szőrsejtek egy JNK nevű enzimet szabadítanak fel, amely olyan génaktivitást és kémiai reakciókat vált ki, melyek gyakorlatilag elpusztítják a szőrsejteket és az idegeket, maradandó halláskárosodást okozva.
Ezek a sejtek képtelen maguktól regenerálódni vagy visszanőni. Bár időnként azonnali hallásvesztéshez vezet, a JNK enzim által kiváltott folyamatok órákig vagy napokig is eltarthatnak a hangos zaj behatását követően, így a szakértők szerint ez egy rövid időkeretet biztosíthat az enzim működésének leállítására irányuló kezelésre.
A gélt a dobhártyán keresztül fecskendezik be, ahonnan bejut a középfülbe és a csigába. Itt a JNK-hoz kötődve deaktiválja az enzimet. A gélt ezután a szervezet fokozatosan lebontja. A The Laryngoscope című szakfolyóiratban közzétett, tengerimalacokon végzett kísérlet azt mutatta, hogy az injekciót kapott egyedek a hallásvesztés után sokkal kisebb károsodást szenvedtek, és néhány nap múlva jobb volt a hallásuk, mint a placebóval kezelt állatoké.
