Németországban 1000 születésből 1-3 újszülött jön valamilyen halláskárosodással a világra. A lehető leghamarabb meg kell kezdeni ezeknek a zavaroknak a kezelését, annak érdekében, hogy a későbbiekben ne legyenek káros hatással a gyermek fejlődésére. A kutatások azt mutatják, hogy a hallászavarok - elsősorban a nagyothallás - kezelését az első életévben kell megkezdeni, hogy a későbbiekben a gyermek beszéde a korának megfelelő ütemben tudjon fejlődni.
A korai kezeléshez azonban korán fel is kell ismerni a problémát, lehetőleg a születést követően minél előbb. Az ehhez szükséges, alig pár perces újszülött hallásvizsgálatot célszerű a baba 2-4 napos korában elvégezni. Az egyik ilyen módszer az otoakusztikus emisszió vizsgálat, amely a belsőfül valamint a külső szőrsejtek működését ellenőrzi. A vizsgáltat teljesen fájdalommentes a baba számára, és akár olyankor is elvégezhető, amikor alszik.
Ha az első hallásvizsgálat gyanúra ad okot, vagy az eredmény nem értékelhető, újra elvégzik a vizsgálatot. Erre azért van szükség, mert a hang továbbítását, és így a vizsgálat eredményét akár a hallójáratban visszamaradt magzatvíz is befolyásolhatja.
Ha továbbra is fennáll a halláskárosodás gyanúja, elvégeznek egy agytörzsi kiváltott válasz audiometria-vizsgálatot (BERA), amellyel a hallási ingerek feldolgozása során az agyban megigyelhető idegi reakciókat figyelik meg.
Ha a vizsgálat során bebizonyosodik a halláskárosodás gyanúja, annak eredetétől és súlyosságától függően javasol a fül-orr-gégész szakorvos kezelési lehetőségeket a szülőknek.
