Ebédre salátát vagy inkább tésztát egyek? A napra vagy az árnyékba üljek? Este elmenjek a koncertre, vagy inkább maradjak otthon? Naponta hozunk kisebb-nagyobb döntéseket. Ám míg egyes emeberek számára ez egyszerű feladat, és pontosan tudják, mit szeretnek és akarnak, mások még viszonylag jelentéktelen kérdésekben is hosszasan mérlegelik a lehetséges alternatívákat. A Zürichi Egyetem idegtudósai egy friss tanulmányukban azt vizsgálták, hogy az agyunk mennyiben tükrözi, hogy határozottak vagy határozatlanok vagyunk-e.
Agystimuláció a kísérlet során
A kisérlet során koponyán keresztüli váltóáramos stimulációt használtak, ezzel a non-invazív eljárással meghatározott agyi területek működésében irányított kilengéseket lehet létrehozni anélkül, hogy ezt a kisérleti alanyok tudatosan észlelnék. A kutatók ezzel a módszerrel a homloklebeny és a falcsonti lebeny közötti információáramlást manipulálták. Ezalatt az alanyok azt a feladatot kapták, hogy érzékelésük vagy preferenciájuk alapján döntsenek élelmiszerekről. Olyan kérdéseket kellett megválaszolniuk, mint: “Mi nagyobb, a görögdinnye vagy a cseresznye?” (érzékelés), vagy “Mit szeretsz jobban, a dinnyét vagy a cseresznyét?” (preferencia).
Intenzívebb az információáramlás esetén nagyobb a határozottság
Kiderült, hogy a preferencián alapuló döntések kevésbé voltak határozottak, ha a stimulációval megzavarták a homloklebeny és a falcsonti lebeny közötti információáramlást: a kisérleti alanyok határozatlanabbá váltak. A tisztán érzékelésen alapulú döntések esetében ilyen hatás nem volt tapasztalható. Az eredmény alapján a tudósok arra következtetnek, hogy a két agyi terület közötti kommunikáció csak személyes preferenciákon nyugvó döntések esetén releváns, objektív tények alapján meghozható döntések esetén nem.
Segítség a határozatlanoknak?
A kisérlet során az információáramlás felerősítésével sem sikerült a határozatlan alanyokat biztosabbá tenni, azonban a kisérlet alanyai egyébként is fiatal és egészséges, átlagos döntéshozatali-mintát mutató személyek voltak. Későbbi kisérleteikben a kutatók arra keresnek választ, hogy segíthet-e a stimuláció olyan betegeken, akik például egy agyi betegség következében váltak lobbanékonnyá és határozatlanná döntéseikben.
