Elsőként az időszámításunk előtt 460-ban született Hippokratész gondolatait érdemes megemlíteni, aki felismerte, hogy a betegségek okai nem a babonás hiedelmekben, hanem a természetben keresendők, hogy minden eset egyedi, de a kezeléshez felhasználhatók a hasonló megbetegedések kapcsán gyűjtött tapasztalatok. Amellett, hogy rájött, a szervezet képes önmagát gyógyítani, azt is megértette, hogy fontos a megfelelő étrend, a higiénia és a testmozgás.
Paracelsus (1493 - 1541) alkimista és orvos volt, úgy gondolta, az orvosok által alkalmazott gyógyszerek néha több kárt okoznak, mint amennyi előnnyel járnak. Kijelentette, hogy tulajdonképpen minden lehet mérgező, a mennyiség a döntő, ami a homeopátia szempontjából fontos gondolat, hiszen a homepatikus szerek használatának egyik legfontosabb alapelve a megfelelő dózis megállapítása és betartása.
1790-ben Samuel Hahnemann a modern homeopátia atyja ráébredt, hogy a cinchona fa kérge egy egészséges embernél ugyanolyan lázat okoz, mint amely egy beteg gyógyulását segíti, és ez vezette arra, hogy elkezdje felépíteni a homeopátia alapjait. Hitt abban, hogy a legtöbb gyógyszer többet árt, mint használ. Egyik legfontosabb gondolata szerint "a gyógyítás legnagyszerűbb verziója gyors, kíméletes és tartós egészséget hoz, teljes mértékben felszámolja a betegséget a legrövidebb időn belül, a legmegbízhatóbb és legkíméletesebb módon". Kidolgozta a homeopátia filozófiai hátterét és számos útmutatók írt, amelyekben hangsúlyozta, hogy a gyógyuláshoz három dolgot kell pontosan érteni: a betegség, a gyógyszerek és az ember természetét. Több mint 100 olyan homeopatikus szer létrehozása köthető a nevéhez, amelyeket ma is alkalmaznak.
Forrás: naturalnews.com
