Ennek magyarázata az, hogy míg a terhesség drámai változásokkal jár szellemi- testi- és társadalmi szempontból, addig a szülés pedig egy nagy visszafordíthatatlan életesemény, amit „rite of passage”-nak („beavatás”) neveznek. A stressz és a szorongás a magzat fejlődésére rövid és hosszú távú negatív következményekkel jár, és egyben az anyára nézve is veszélyes szövődményekhez vezethet. A szülést követő időszakban a depressziós tünetek előfordulása megközelítően 15-20%, leggyakrabban a szülést követő 6 hónapon belül jelentkeznek, de a gyermek 2 éves koráig bármikor felléphetnek. A post partum (szülés utáni) depresszió legsúlyosabb veszélye a suicidium (öngyilkosság) és a csecsemőgyilkosság, de egyben a legkomolyabb teratogén (fejlődési rendellenességet okozó) hatást is jelenti a gyermek kognitív (gondolkodáson alapuló) és pszichomotoros (a mozgás és a mentális tevékenység kapcsolata) fejlődésére. Felismerését nehezíti, hogy a tünetek jórészt megegyeznek az élet bármely más szakaszában fellépő depresszióéval, de néhány tünet a normális terhesség és szülés utáni időszakban előforduló panasszal azonos. Ráadásul a nők többsége nehezen ismeri fel a problémát és fordul orvoshoz, mivel a társadalmi elvárások szerint boldogságot kellene éreznie. A kockázati tényezők feltárása követően a preventív körülmények biztosítása és az anyaszerepre történő felkészítés eredményes a születés körüli időszaki depresszió kialakulásának megelőzésében.
