Az utóbbi hetekben ismét előtérbe került a pszichiátriai ellátás annak kapcsán, hogy egy férfi egy idős nőt a villamos alá lökött Budapesten. Bár a beszélgetés résztvevői a konkrét esetről nem beszéltek, azt azonban kijelentették, hogy a mentális betegségben szenvedők nem jelentenek nagyobb veszélyt a társadalomra, és azt sem lehet kizárni, hogy egy ilyen eset megtörténjen.
Németh Attila, a Nyíró Gyula Kórház Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) főigazgatója azt mondta, a gyilkosságok két százalékát követik el skizofrének, hozzátéve, "az agresszivitás nem a pszichiátriai betegek specifikuma". Nemzetközi adatokat ismertetve elmondta, 14 millió emberre esik egy olyan eset, amikor valaki minden ok nélkül (tehát nem nyereségvágyból, bosszúból, előre kitervelten stb.) megöl egy másik embert.
Rihmer Zoltán Széchenyi-díjas professzor is arra hívta fel a figyelmet, hogy a pszichiátriai betegek között kisebb az agresszívek aránya, mint a teljes lakosságon belül. Valójában a 18 mentális betegségcsoportból kettőnél (skizofrénia, paranoid pszichózis) van hajlam az agresszivitásra, de még ezeknél a betegeknél is csak minden századik esetben történik valóban fizikai agresszió.
Rihmer Zoltán, aki több mint harminc évig dolgozott a 2007-ben bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben (OPNI), hangsúlyozta, nem igaz az a tézis, hogy az ilyen cselekedetek száma azért szaporodott, mert az OPNI-t bezárták. Ott sem volt több osztály, mint most, és évente több mint tízezer betegfelvétel történt, de a tartósan ott ápolt betegek száma ötvennél kevesebb volt. "Aki a Lipót újranyitását követeli, az hibás logikai alapon jó ügyet szolgál" - tette hozzá.
Azt mondta, az egészségügyi ellátórendszer akkori átalakítása során országosan 25 százalékkal csökkentették az pszichiátriai ágyak számát, a finanszírozás pedig a felére esett. Rihmer Zoltán úgy véli, szükség van egy országos intézetre, de nem azért, hogy "egy helyen legyenek a betegek", hanem ezek az intézetek oktatói, kutatói, szakmaszervező feladatot is ellátnak.
Vizi János, az OPAI jogi osztályának vezetője a jogi anomáliákra hívta fel a figyelmet. Mint mondta, senkit sem kötelezhetnek arra, hogy akarata ellenére a pszichiátriai osztályon tartsák, ez csak bírósági határozattal lehetséges. Magyarországon nincs meg a jogi lehetőség a kötelező szakambuláns ellátásra sem. Megjegyezte, az egykori OPNI-ban sem lehetett a végtelenségig bent tartani egy beteget akarata ellenére, az ott folyó munkára is ugyanazok a jogi feltételek voltak igazak, mint bármelyik pszichiátriai osztályra az országban.
Nem az OPNI-t kellene újranyitni - folytatta -, hanem emelt biztonsági fokozatú pszichiátriai osztályokat kellene létrehozni és ennek jogi hátterét megteremteni, mert ma ilyen osztályok nem léteznek Magyarországon. Emellett több közösségi centrumot lehetne működtetni, ami a betegeknek egyfajta biztonságot adna és segítené reintegrálódásukat a mindennapi életbe. Úgy látja, sok a jogbizonytalanság, ami a megnehezíti az orvosok helyzetét is.
Harangozó Judit, a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrum vezetője szerint az emberek keveset tudnak a mentális problémákról, és még mindig jellemző, hogy egy beteget megbélyegez a szűkebb vagy tágabb környezete. Véleménye szerint is növelni kell a szakambulanciák, illetve a közösségi centrumok számát, és a meglévő forrásokat is jobban lehetne hasznosítani. Ezek a közösségi centrumok - mint mondta - konkrétan és átvitten is közel vannak a beteghez. Kevés beteg kapja meg a szükséges ellátást - jegyezte meg.
Kurimay Tamás professzor, a Szent János kórház pszichiátriai osztályának vezetője azt hangsúlyozta, hogy a háziorvosi ellátást is meg kell erősíteni ezen a területen.
Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke hozzátette, kevés a szakember és a szakápoló ebben az ellátási formában is, ma országosan 650 pszichiáter dolgozik, de kétszer ennyire lenne szükség, a rendszer túlterhelt, és folyamatos fejlesztést igényelne.
Forrás: MTI
