A társas viselkedéseket vizsgáló kutatókat már régóta foglalkoztatja, miért működnek együtt az emberek egymással a társas magatartások során, annak ellenére, hogy sokan úgy vélik, hogy az embereket főként önös érdekeik motiválják. Az ilyen viselkedéseket nyomon követő korábbi kutatásokban általában arra kérték a résztvevőket, hogy vegyenek részt bizonyos játékokban. Mivel azonban ezekben általában egyszerre csak egyetlen fajta játékról volt szó, más típusú konfliktusok során ezek a kutatások nem adtak lehetőséget a megfigyelésre.
Ennek a problémának a megkerülése érdekében a Science Advancesszaklapban megjelent tanulmány szerzői arra kértek 541 önkéntest, hogy párokat alkotva játsszanak négy különböző társasjátékot, amelyek valamilyen konfliktust tartalmaztak: egyes játékokban még a közül is kellett választaniuk, hogy hallgassanak, vagy elárulják a társukat. A kutatók ezután különböző mennyiségű jutalmakkal kezdték manipulálni a játékokat.
A játékok végeztével a szakemberek bevitték az adatokat egy számítógépbe, és lefuttattak egy korábban kidolgozott viselkedési algoritmust, amely az egyes résztvevőket a következő öt kategória valamelyikébe sorolta: határozatlan, megbízható, pesszimista, optimista vagy irigy. Az eredmények azt mutatták, hogy az önkéntesek körülbelül egyharmada az irigy kategóriába esett, amely így a legnépesebb kategóriává vált az összes közül. Az ebbe a kategóriába tartozó résztvevők általában nem működtek együtt a társukkal még akkor sem, ha ezért jutalmat kaptak volna: a kutatók szerint az arra utal, hogy nagyobbra értékelik a versengést, mint a racionalitást. A következő legnagyobb kategória az optimista illetve a pesszimista volt. Az ezekbe tartozó emberek jellemzően alábecsülték vagy túlértékelték azt, hogy mi ösztönözheti társuk viselkedését.
A kutatók szerint eredményeik új megvilágításba helyezik az emberi viselkedésmódokat, valamint azt, milyen döntéseket hoznak akkor, amikor feszültség is hozzáadódik a társas kapcsolatokhoz. Mindez pedig számos területen hasznosnak bizonyulhat.
