A jelenlegi tesztek között számos módszer szerepel, a legismertebb ezek közül az ún. spirometria teszt, amely többek között a légzés során beszívott levegő mennyiségét és kilégzés-belégzés gyorsaságát méri. A pletizmográfia teszt statikus tüdőtérfogatot mér, illetve a légutak ellenállóképességét. Végül ott van a diffúziós teszt is, amely azt méri, mennyi oxigén – és egyéb gáz – jut keresztül a tüdő légzsákjain.
A kutatás során a szakemberek 968 olyan embert vizsgáltak, akik teljes tüdőfunkciós tesztelésen estek át, életükben először. Minden résztvevő teljes klinikai diagnózisban részesült, mint amilyen pl. a CT-vizsgálat, elektrodiogram stb.), majd egy konzílium állapította meg a végső diagnózist.
Ezután a szakemberek azt vizsgálták, hogy a gép általi tanulás használható-e a teljes tüdőfunkciót tesztelő diagnosztikai eljárás során. Ennek lényege, hogy algoritmusok segítségével adatelemzésekből tanulnak, és ezután ezt hajtják végre maguk is a páciensek számára is, így megbecsülve előre a betegség progresszióját.
„A mesterséges intelligencia az eredményeink szerint segít a hatékonyság fejlesztésében, mivel még pontosabb diagnózist ad. Idővel a módszer tovább fejleszthető” – mondja a kutatást vezető Wim Janssens, a belga University of Leuven munkatársa.
