A folyamat, melynek során az immunrendszer a szervezetet védelmezi, hasonló ahhoz, melynek során a hiperszenzitivitási reakció ugyanezt a szervezetet károsítja. Ennél fogva az immunrendszer normális alkotói – az antitestek, a limfociták és más sejtek – az allergiás reakciók, vérátömlesztési reakciók, autoimmun betegségek és a beültetett szerv kilökődésének végrehajtói is.
Az allergiás reakció kifejezés alatt a legtöbben olyan reakciókat értenek, melyekben az IgE osztályú antitestek szerepelnek. Az IgE antitestek különleges sejtekhez kötődnek, mint például a vérben keringő bazofilekhez, vagy a szövetekben előforduló hízósejtekhez. Mikor a sejtekhez kötött IgE antitestek antigénekkel találkoznak, a sejteket olyan anyagok elválasztására serkentik, melyek a környező szöveteket károsítják. Az antigéneket ebben az esetben allergéneknek nevezzük. Allergén lehet szinte minden anyag – porszem, virágpor, gyógyszer vagy étel -, ami antigénként immunválaszt vált ki.
Néhány esetben az atópiás betegség elnevezést használják az IgE által közvetített rendellenességek gyakran öröklődő csoportjára, melyek közé sorolható az allergiás nátha és az allergiás asztma is. Az atópiás betegségre jellemző, hogy IgE antitesteket termel olyan ártalmatlan belélegzett anyagok hatására, mint a virágpor, állatszőr, termőföld és a házipor-atka. Az ekcémát (atópiás bőrgyulladás) szintén az atópiás betegségek közé soroljuk, bár ebben a rendellenességben az IgE antitestek szerepe kevésbé tisztázott. Mindezekben az atópiás betegségben szenvedő személynek nem nagyobb az esélye arra, hogy IgE antitesteket termeljen olyan, a szervezetbe injekcióval vagy állatszúrással bekerülő allergénekre, mint a gyógyszerek vagy az ízeltlábúak mérgei.
Az allergiás reakciók súlyossága változó, a legenyhébbtől egészen az életveszélyesig. A legtöbb reakció csak olyan kellemetlenségekkel jár, mint könnyezés, szemviszketés és tüsszögés. A másik véglet esetén az allergiás reakciók az életet is veszélyeztethetik, ha hirtelen légzési nehézségeket okoznak, szívműködészavart, és hirtelen jelentős vérnyomásesést idéznek elő, mely sokkhoz vezethet. Ezt a fajta reakciót anafilaxiának nevezik, és az érzékeny embereknél sokféle esetben bekövetkezhet, például bizonyos ételek elfogyasztása, bizonyos gyógyszerek bevétele vagy röviddel darázscsípés után.
Kórisme Mivel minden allergiás reakciót egy specifikus allergén indít be, a diagnózis fő célja ezen allergén azonosítása. Allergén lehet az adott időszakra jellemző növény vagy ennek terméke, pl. fű- vagy parlagfűpollen, de olyan anyagok is, mint a macskaszőr, gyógyszerek vagy különböző ételek. Az allergén allergiás reakciót indíthat be azzal, hogy a bőrre vagy szembe, vagy szúrással bőrünk alá kerül, belélegezzük, vagy megesszük. Gyakran az orvos és a beteg körültekintő nyomozómunkájával az allergén azonosítható.
Tesztek segíthetnek annak eldöntésében, vajon a tüneteket allergia okozza-e, és ugyanezen vizsgálatokkal a kiváltó allergén is azonosítható. A vérképben sok lehet az eozinofil sejt, vagyis az olyan fehérvérsejt, melynek száma gyakran megnő az allergiás reakciók során. A radioallergoszorbens teszttel (RAST) mérhető a vérben az egyes allergénekre jellemző IgE antitestek mennyisége, és ez segíthet az allergiás bőrreakció, a szezonális (idényszerű) allergiás nátha vagy allergiás asztma diagnózisában.
A bőrtesztek leginkább a különleges allergének azonosításában hasznosak. A bőrteszthez híg oldatot készítenek különböző kivonatokból – fákból, füvekből, gyógynövényekből, virágporokból, háziporból, állatszőrökből, rovarmérgekből, ételekből és néhány gyógyszerből – majd ezeket az oldatokat a vizsgált személy bőrébe fecskendezik igen kis mennyiségben. Ha ezen anyagok közül valamelyikre allergiás, akkor azon a területen, ahová ezen a bizonyos anyag volt befecskendezve, 15-20 perc múlva ödémás göbcse (piros környékű, csalánfoltszerű duzzanat) keletkezik. Olyan esetekben, mikor a bőrtesztet nem lehet, vagy veszélyes elvégezni, a radioallergoszorbens tesztet használják. Mindkét teszt igen specifikus és pontos, bár a bőrteszt általában kissé megbízhatóbb, gyakran olcsóbb, és az eredménye azonnal értékelhető.
Kezelés Jobb az allergént elkerülni, mint az allergia gyógyításával próbálkozni. Az érintett anyag elkerülése azt jelenti, hogy nem vesszük be többet azt a bizonyos gyógyszert, légkondicionálást és légyszűrést vezetünk be a lakásba, eltávolítjuk a háziállatot, vagy nem fogyasztjuk az ártalmas élelmiszert. Néhány esetben, ha az allergiát kiváltó anyag, a munkával függ össze, lehet, hogy munkakört kell változatni. Azok a személyek, akik erős idényszerű allergiától szenvednek, fontolóra vehetik a, hogy egy olyan területre költözzenek, ahol ez az allergén nem fordul elő.
Más módszerekkel az allergén-expozíciót (az allergénnel való érintkezés mértékét) csökkentik. Ezek közé tartozik például , hogy a háziporra allergiás személy eltávolítja a házból a porgyűjtő bútorokat, szőnyegeket és függönyöket; a matracokra és díszpárnákra műanyag védőhuzatot húz> gyakran portalanítja és és takarítja a helyiségeket nedves ruhával; légkondicionálót használ, hogy csökkentse a belső páratartalmat, ami a poratkák belélegzését elősegíti, és nagy hatékonyságú légszűrőket szerel fel.
Miután néhány fajta allergént, főként a levegőben található allergéneket nem lehet kiiktatni, az orvosok gyakran alkalmaznak különböző módszereket az allergiás válasz leállítására, és gyakran írnak fel a tüneteket enyhítő gyógyszereket.
Allergén-immunterápia Abban az esetben, ha az allergén elkerülése nem lehetséges, az allergén-immunterápia (allergén injekciós-kúra) jelenthet alternatív megoldást. Az immunterápiával az allergén apró adagjait juttatják be a bőr alá fokozatosan növekvő mennyiségben, amíg egy fenntartó szintet nem érnek el. A kezelés arra ösztönzi a szervezetet, hogy olyan blokkoló vagy semlegesítő antitesteket termeljen, melyek az allergiás reakciót megelőzhetik. Esetleg az antigénnel reagáló IgE antitestek mennyisége is csökkenhet a vérben. Mindemellett az immunterápiát óvatosan kell végezni, mert ha túl hamar kiteszik a beteget egy magas allergéndózisnak, az önmagában allergiás reakciót válthat ki.
Habár sok ember veti alá magát az allergén immunterápiás kezelésnek, és a tanulmányok alapján az segít is, a költséghatékonyság és a kockázat-haszon arány nem mindig kedvező. Úgy tűnik, hogy némely embernél és némely típusú allergiánál jobban beválik, mint másoknál. Az immunterápiát leggyakrabban azoknál alkalmazzák, akik virágporra, háziporatkára, rovarmérgekre és állatszőrre allergiásak. Ételallergia esetén immunterápia nem javasolt az anafilaxia veszélye miatt. Leghatásosabb az eljárás, ha a kezeltek évközben is fenntartó injekciókat kapnak. A kezeléseket eleinte hetente végzik, majd később a fenntartó injekciókat csak 4-6 hetente adják. Mivel az immunterápiás injekció káros reakciót is kiválthat, az orvos általában ragaszkodik ahhoz, hogy a beteg a rendelőben maradjon az injekciót követő legalább 20 percig. Az allergiás reakció jellegzetes tünetei a tüsszögés, köhögés, kipirulás, bizsergés, szorító érzés a mellkasban, nehézlégzés és csalánkiütések. Ha enyhe tünetek lépnek fel, gyógyszer (jellemzően valamilyen antihisztamin, pl. difenhidramin vagy klórfeniramin) adása segíthet az allergiás reakció leállításában. A súlyos reakciók adrenalininjekciót tesznek szükségessé.
Forrás MSD Orvosi Kézikönyv a családban
