A cukorbetegség (másnéven: diabetes mellitus) a gyakran előforduló anyagcsere-rendellenesség. Fő jellemzője a szénhidrát-felhasználás zavara. Szövődményei következtében romlik a beteg életminősége és életkilátása. Tudj meg mindent róla!
Magyarországon a KSH adatai (Az előrejelzések alapján 2010-re a világon 210 millió felett lesz a cukorbetegek száma.) alapján már 2005-ben több mint 500.000 ember szenvedett cukorbetegségben, és körülbelül ennyien lehetnek azok, akikben tudomásukon kívül jelen volt a betegség. Ennek legfőbb magyarázata, hogy a gyakran előforduló 2. típusú cukorbetegség enyhe tünetekkel jár, így nehéz észrevenni meglétét. Szintén százezres nagyságrendű azon emberek száma is, akiknél a szénhidrát-anyagcsere olyan enyhébb zavara fordul elő, amely még nem minősül cukorbetegségnek, de az eltérés a normál anyagcseréjűektől már kimutatható. Ezt csökkent glükóztoleranciának nevezzük.
Vércukorszint normál értéke:
Fontos tudnivaló, hogy a vércukor normál értéke éhgyomri állapotban 4,0 - 5,0 mmol/l körüli, de mindenképpen 6,0 mmol/l alatt van. Étkezések után a vércukorszint átmenetileg megemelkedik, de egészséges egyénben két órával az étkezés után 7,8 mmol/l alatt kell, hogy maradjon. Cukorbetegségről akkor beszélünk, ha az éhgyomri vércukor értéke 7,0 mmol/l, vagy e feletti, az étkezések után két órás mérték pedig 11,1 mmol/l, vagy ennél magasabb. A vizeletben normális körülmények között cukor nem mutatható ki, cukorbetegségben viszont megjelenhet.
A jelenleg érvényes meghatározás szerint cukorbetegség akkor áll fenn, ha az éhgyomri vércukorérték ismételten 7,0 mmol/l vagy magasabb, és/vagy a cukorterhelés során a 120 perccel későbbi érték 11,1 mmol/l vagy magasabb. Ha az éhgyomorra mért vércukor 6,1 - 6,9 között van, azt károsodott éhomi vércukorértéknek nevezzük. Ha a cukorterhelés során a 120 perces érték 7,8 - 11,1 mmol/l között van, az a csökkent cukortolerancia. Ez a két eltérés még nem azonos a cukorbetegséggel, bár már fokozott érrendszeri rizikót jelentenek. Az ilyenkor bevezetett életmódváltozások hatására még van esély a cukorháztartás normalizálódására. Életmódrendszerünk kutatásai kimutatták, hogy szénhidrátszegény diétával sikeresen visszafordítható, visszaállítható a normál vércukorszint.
A cukorbetegség az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan betegség, amelyben a szervezet nem tudja a táplálékból nyert szőlőcukrot (glükózt) hasznosítható energiává alakítani. Életmódrendszerünk kutatásai kimutatták, hogy szénhidrátszegény diétával sikeresen visszafordítható, visszaállítható a normál vércukorszint.
Sejtjeink működéséhez energiára van szükség, melyet szervezetünk a szőlőcukor "elégetéséből" állít elő. Táplálkozás után megemelkedik a vércukorszint, és ez a hasnyálmirigyet fokozott inzulinelválasztásra serkenti. A termelődő inzulin segíti a sejtek szőlőcukor felvételét és raktározását, ezzel optimalizálva a vércukorszintet. A szőlőcukor sejtekbe való felvétele és raktározása az inzulinnevű hormon feladata. Az inzulin a hasnyálmirigy által termelt hormon, mely a normális vércukorszint szabályozásáért felelős.
Cukorbetegség akkor alakul ki mikor a hasnyálmirigy által termelt inzulin elégtelensége inzulinhiányt, a sejtek érzéketlensége inzulinrezisztenciát okoz, ezáltal kórosan magas cukorszint alakul ki a vérben és a vizeletben. Ilyenkor ugyanakkora inzulinhatás eléréséhez magasabb inzulinszintre van szükség.
Cukorbetegségben a szervezet egyes sejtjei nem képesek a vérből a szőlőcukrot felvenni, így éheznek, különböző panaszokat és működési rendellenességet okozva. A vérből a szőlőcukor a vizelettel kiürül, sok vizet víve magával.
Kezeletlen esetben a betegségnek hosszútávon az egész szervezetre kiható szövődményei alakulhatnak ki, de gondos életmód és táplálkozási szokásokkal és folyamatos kezelés mellett ezek minimálisra csökkenthetők.
Forrás: http://www.macosz.hu/atfogoan-cukorbetegsegrol.html
