Ryan Bowles, az MSU társprofesszora szerint, azzal hogy a gyerekek megtanulják az önfegyelmező magatartás gyakorlását, sokkal befogadóbbakká válnak más tanulási folyamatok elsajátítására is.
Bowles és kollégái három, egymástól független tanulmány eredményeit vizsgálták, melyekben a gyerekek feladata az volt, hogy előre megadott utasítások közül valamelyiket hallva, annak épp az ellenkezőjét hajtsák végre. Például, ha azt mondták nekik, hogy érintsék meg a fejüket, ehelyett le kellett hajolniuk és meg kellett érinteniük a lábukat. A feladat végrehajtásához a gyerekeknek koncentrációra és viselkedésük kontrollálásának képességére volt szükségük. A vizsgálatok egymástól függetlenül három csoportra osztották a gyerekeket képességeik alapján: gyorsan, közepesen és későn fejlődők. A későn fejlődők átlagosan 6-12 hónappal voltak lemaradva a közepesen fejlődők mögött, ők pedig legalább 18 hónappal a gyorsan fejlődők mögött.
Régebbi tanulmányokban már az is megmutatkozott, hogy az önfegyelmező magatartás elsajátításának képességét számos faktor befolyásolja, ilyenek például: a gyerekek neme (a fiúk inkább a később fejlődő csoportba tartoznak), a beszédkészség és az édesanya iskolázottsága. Az szintén régebb óta köztudott, hogy az önfegyelmező magatartás elsajátítása kulcsfontosságú szerepet játszik a gyermekek tanulási képességeinek fejlődésében, akár matematikáról akár írás-olvasásról van szó. Bowles szerint ennek már igen fiatal korban nagy jelentősége van, hiszen a későn fejlődő gyermekek már ebben a korban is sok lehetőséget mulasztanak el ezzel jelentős hátrányba kerülve gyorsabban fejlődő társaikkal szemben.
Forrás: Medipress - Foto: Pixabay