Ezt az állapotot elsődleges dizmenorreának hívják, ha nem találnak okot a háttérben, és másodlagos dizmenorreának, ha valamely nőgyógyászati betegség az oka. Az elsődleges dizmenorrea gyakori, talán a nők több mint 50%-át érinti; 5-15%-ban jelentős. Általában serdülőkorban kezdődik, és elég súlyos lehet ahhoz, hogy a mindennapi aktivitást befolyásolja, iskolai vagy munkahelyi hiányzást okozzon. Az elsődleges dizmenorrea enyhülhet a kor előrehaladtával és terhesség után. A másodlagos dizmenorrea kevésbé gyakori, a dysmenorrheás nők mintegy negyedét érinti.
Úgy gondolják, az elsődleges dysmenorrhoeát a méh összehúzódásai okozzák, mikor a nyálkahártyának (endometriumnak) a vérellátása csökken. A fájdalom csak azon menstruációk során jelenik meg, melyek során petesejt szabadul fel. Rosszabbodhat, amint a menstruáció alatt lelökődött méhnyálkahártya-szövet áthalad a méhnyakon, különösen, ha méhnyakcsatorna szűk, mint pl. méhnyak-rendellenességek kezelése után. További tényezők közé, melyek a fájdalmat ronthatják, tartozik a hátrafelé, nem pedig előre hajló méh (retrovertált uterus), a testedzés hiánya, és lelki és társadalmi stressz.
A másodlagos dizmenorrea egyik leggyakoribb oka az endometriózis (a méhen kívül elhelyezkedő, („eltévedt”) méhnyálkahártya-szövet). További betegség lehet a dizmenorrea hátterében a mióma és az adenomiómatózis (a méhbelhártya nem rákos jellegű inváziója a méh izmos fala felé). A petevezetékek gyulladása és szervek közti rendellenes összenövések (adhéziók) hasi fájdalmat okozhatnak, ami lehet enyhe, bizonytalan és folyamatos vagy pedig súlyosabb, helyhez kötött és rövid tartalmú. A fájdalom bármely típusa rosszabb lehet a menstruáció alatt.
Tünetek: A dizmenorrea alhasi fájdalmat okoz, ami a deréktájba és a lábakba is sugározhat. A fájdalom állhat görcsökből, melyek múlóak, vagy lehet tompa, állandó jellegű. A fájdalom általában röviddel a menstruáció előtt, vagy alatta kezdődik, 24 óra múlva éri el csúcspontját és két nap után alábbhagy. Gyakran a beteg fejfájást, hányingert, szorulást vagy hasmenést panaszol és gyakorta sürgető vizelési ingert érez. Esetenként előfordul hányás. A premenstruációs szindróma tüneteiként létrejövő ingerlékenység, levertség, és hasi puffadás fennállhat a menstruáció egy része vagy egésze alatt. Néha véralvadékok, vagy a méhnyálkahártyából származó véres szövetdarabok préselődnek ki a méhből, fájdalmat okozva.
Kezelés: A fájdalmat általában a leghatékonyabban nem-szteroid gyulladásgátló szerek csillapítják, mint az ibuprofen, naproxen és mefaminsav. Az ilyen szerek akkor a leghatékonyabbak, ha legfeljebb két nappal a menstruáció előtt kezdik el, és egy vagy két napig folytatják a menstruáció alatt. A hányingert és a hányást hányáscsillapító szerekkel lehet enyhíteni; de ezek a tünetek általában maguktól eltűnnek, amint a görcsök maguktól alábbhagynak. Elegendő pihenéssel, alvással és rendszeres testedzéssel is csökkenthetők a tünetek. Ha a fájdalom továbbra is befolyásolja a rendes tevékenységet, az ovulációt el lehet nyomni alacsony adagú fogamzásgátlókkal, melyek ösztrogént és progesztint tartalmaznak, vagy a hosszú hatású medroxiprogeszteronnal. Ha ezek a kezelések hatástalanok, további vizsgálatokra lehet szükség, mint például olyan eljárásra, mely során száloptikás csövet használnak a hasüreg vizsgálatára.
A másodlagos dizmenorrea kezelése az októl függ. Szűk méhnyakcsatornát sebészileg lehet tágítani, ami gyakran 3-6 hónapos enyhülést biztosít. Ha a kezelés sikertelen és a fájdalom különösen heves, a méhhez futó idegek elmetszése esetenként segít; de ennek fenyegető szövődménye lehet más medencei szervek, mint a húgyvezetékek (ureterek9 sérülése. Más típusú beavatkozásként hipnózissal vagy akupunktúrával lehet próbálkozni.
