Bár a hiperaktív hólyagszindróma nem jár feltétlenül együtt inkontinenciával, etiológiáját, kivizsgálását és kezelését tekintve is szorosan kapcsolódik ahhoz. A betegség hátterében számos urológiai, nőgyógyászati ideggyógyászati eltérés, illetve egyéb ritkább kórok állhatnak. Prevalenciáját (előfordulási gyakoriságát) mindkét nem esetében közel azonosnak, átlagosan 11,8%-nak találták (nők:12,8%, férfiak: 10,8%). A hiperaktív hólyagszindróma gyakorisága a lakosságban a 40 éves kor felett nemtől függetlenül emelkedik az életkorral (65 éves kor körül megközelítőleg 25%), meghatározó tényező továbbá a mobilitás, a kognitív funkciók csökkenése, a túlsúly illetve az elhízás. A hiperaktív hólyagszindrómás betegek körében az elesés és törés, a depresszió, az urológiai, bőr- és más fertőzések szignifikánsan gyakoribbak, emiatt ezen betegek kezelési költsége az egészségügyi ellátás valamennyi szintén magasabb, mint a nem hiperaktív hólyagszindrómás betegeké. A vizsgálat célja a hiperaktív hólyagszindróma panaszokkal élő nők életminőségének felmérése hazai betegek körében.
Módszer: Betegcsoport: Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot öt vizsgálóhelyen végeztek: urológiai klinika, illetve osztály – Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar, Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet, Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház, Petz Aladár Oktató Kórház; nőgyógyászati osztály – Fejér Megyei Szent György Kórház.
Azokat a járóbeteg-rendeléseken megjelenő, felnőtt, hiperaktív hólyagszindróma diagnózisú nőbetegeket vonták be a vizsgálatba, akik írásos beleegyezésüket adták a részvételhez. Kérdőíves vizsgálat során a betegek a kutatócsoport által összeállított kérdéssort töltötték ki, amelyben a demográfiai adatokra, foglalkoztatottságra, a betegek kórelőzményére, jelen panaszaira, a felmérést megelőző 12 hónapban igénybe vett egészségügyi szolgáltatásokra kérdeztek rá. Felmérték az előzőleg és jelenleg szedett hiperaktív hólyagszindróma gyógyszereket, az esetleges terápia-felfüggesztés okait. A betegségspecifikus életminőséget a King’s Health Questionnaire (KHQ) kérdőívvel vizsgálták. Kilenc területen méri fel a hólyagbetegséggel összefüggő problémákat: általános egészségi állapot, inkontinencia hatása, a napi tevékenységek korlátozottsága, fizikai korlátozottság, társadalmi korlátozottság, személyes kapcsolatok, érzelmek, alvás/energia és súlyosság. A munkaképességet a WPAI kérdőívvel a betegség miatti munkaképesség-csökkenést mérték fel. A munkaképesség százalékos változását négy területen fejezi ki: munkából való távollét, korlátozott teljesítés a munkavégzés során, a munkavégzés korlátozottsága összesen, egyéb tevékenységek korlátozottsága a betegség következtében.
Eredmények: Általános jellemzők: A 61 nőbeteg életkorának átlaga 55,7 év volt, a testtömegindex 28,3. Alkoholt napi rendszerességgel közülük két nő (3%) fogyaszt, kettőnél több kávét kilenc (15%) beteg fogyaszt naponta.
A hiperaktív hólyag tünetei, kezelése, a gyógyszermellékhatások értékelése:
Vizelési panasz miatt 20 (33%) beteg szedett antibiotikumot az elmúlt egy év folyamán. A betegek közül 20 (33%) szedett gyógyszert a felméréskor hiperaktív hólyagszindróma betegségre, 16 (26%) még nem kapott hiperaktív hólyagszindróma gyógyszeres terápiát. Előzőleg 25 (41%) betegnél történt hiperaktív hólyagszindróma gyógyszeres felfüggesztés. A gyógyszeres felfüggesztés okai: a.,: mellékhatás 14 (56%) betegnél, b.,: hatástalanság 6 (26%) betegnél fordult elő, c.,: nem volt pénze rá 6 ( 26%) betegnek, d.,: egyéb okot pedig 2 beteg (3%) jelölt meg. A betegek közül 5-nek volt kisebb nőgyógyászati műtéte a felmérés előtti 12 hónapban. 33 beteg használt olyan segédeszközt vizelési panaszára, amit nem támogat a társadalombiztosítás, ezekre a betegek átlagosan 3328 Ft-ot költöttek el havonta. Vizelettartási problémákat a betegek 43%-a tart elfogadhatónak. A kérdőív kitöltésekor a 37 (60,6%) beteg volt munkaképes korú (≤62 éves), rokkantnyugdíj, ill. nyugdíj mellett egy-egy beteg dolgozott. A felmérés előtti 12 hónap során a húgyhólyag betegsége miatt két (10%) beteg vett igénybe a táppénzes állományt és egy (5%) fizetett szabadságot.
Eredmények: A vizsgálat először szolgál hazai adatokkal a hiperaktív hólyagszindróma betegek életminőségéről és munkaképességéről. Az átlag 58 éves betegcsoportba többségében olyan menopauzában lévő nők kerültek, akik évek óta inkontinensek, az akaratlan vizeletvesztés napi probléma náluk („nedves” hiperaktív hólyagszindróma). A köhögéskor vagy tüsszentéskor fellépő vizeletcseppenés általánosan ismert jelenség menopauzában, a betegek között azonban az inkontinencia leggyakrabban (53%) akkor következik be, mielőtt a beteg eljutna a mellékhelyiségbe, ami a hiperaktív hólyagszindrómára jellemző sürgető, parancsoló késztetést tükrözi. Kiemelendő, hogy a betegek többsége (68%) túlsúlyos vagy elhízott, ami súlyosbítja a hiperaktív hólyagszindróma tüneteket, ez is hozzájárulhat az inkontinensek magas arányához. Jelentősnek mondható az egészségügyi ellátások igénybevétele is, különösen a hiperaktív hólyagszindróma panaszok miatti diagnosztikus vizsgálatok széles körűek. Az inkontinencia kifejezetten zavarja a betegeket a mindennapokban, (10-es skálán 9,1), továbbá többségük semmilyen életkorban nem tartja elfogadhatónak, ha némi vagy súlyos problémát jelent a vizelet tartása, azaz a vizeletinkontinenciát nem tekintik az idősebb „életkor velejárójának”. A KHQ betegségspecifikus életminőség kérdőív alapján a betegek állapotukat súlyosnak tartják, kiemelkedő az inkontinencia hatása, jelentős a fizikai és a napi tevékenységek elvégzésének korlátozottsága. Az általános egészségi állapotot vizsgáló kérdőív lakossági összehasonlítása is a mozgékonyság és a szokásos tevékenységek elvégzése terén igazolt több problémát a hiperaktív hólyagszindróma betegek körében, de a szorongás/lehangoltság szintén gyakori. A hiperaktív hólyagszindrómás betegek közül 22 (36,1%) dolgozott, de mindössze 3 volt emiatt betegállományban vagy szabadságon az elmúlt egy évben, azaz a munkából való hiányzás nem jellemző a betegségre. A WPAI kérdőívben a hiperaktív hólyagszindróma miatti munkából távollét alacsony értéket kapott (átlag 0,04%), a munkavégzés közben azonban a hiperaktív hólyagszindróma jelentősen korlátozza a betegeket (43,6%). A munkaképesség a legjelentősebb akadályozottságát a fizetett munkahelyen kívüli egyéb tevékenységeknél találtuk az aktív és nem dolgozó betegek között egyaránt (47,7%, illetve 48,5%). A hiperaktív hólyagszindrómás betegek munkaképessége a munkavégzés közben észlelt korlátozottságban különböznek szignifikánsan a kontrollcsoporttól, adataink egybevágóak a nemzetközi eredményekkel, hiperaktív hólyagszindrómában a betegen végzett munka során csökkent a teljesítési képesség jelent problémát.
A vizsgálat korlátai között tartják számon, hogy viszonylag kis mintán végezték az elemzést. A felmérésben kórházi hátterű szakrendelések vettek részt, ezért eredményeink általánosítása csak az alapellátásban megjelenő vagy a hiperaktív hólyagszindróma tünetek miatt az egészségügyet igénybe nem vevő betegekre óvatosságot igényel. Különösen igaz ez a hiperaktív hólyagszindróma száraz formájára, mivel a mintákban dominált az inkontinens-alcsoport. Ezek figyelembevétel a kutatás értékes alapadatokkal szolgál a hiperaktív hólyagszindróma betegek egészségproblémáinak megismeréséhez, a mindennapi orvosi döntéshozatalhoz és a hiperaktív hólyagszindrómával összefüggő életminőség-mérés módszertani kérdéseink feltárásához. Az eredmények társadalmi relevanciával is bírnak, mert az életminőségben és munkaképességben bekövetkező változások minden megbetegedés, így OAB esetén is alapvetőek az egészség-gazdaságtani és költséghatékonysági elemzésekhez, és csak ezek ismeretében alakíthatóak ki a fenntartható finanszírozási stratégiák.
Forrás: Orvosi Hetilap, 2012, 153. évf. 27. sz.
