A petevezetékek karokhoz hasonlóan nyúlnak ki a méh csúcsától a petefészkek irányába. A petevezetékek gyulladása főleg szexuális életet élő nőkben fordul elő. Méhen belüli eszközt (IUD-t) használó nők különösen ki vannak téve a kockázatnak. A gyulladást általában bakteriális fertőzés okozza, ami gyakran a hüvelyen át jut be a méhbe, majd a petevezetékekbe terjed. Ilyen fertőzés ritkán fordul elő az első menstruáció előtt, menopauza után, vagy terhesség során. Leggyakrabban közösülés során szerzik őket a nők. Kevésbé gyakran hüvelyi úton történő szülés, vetélés vagy művi vetélés során jutnak baktériumok a petevezetőbe.
A gyulladás oka ritkábban sugárgomba fertőzés (actinomycosis), parazitafertőzés (schistosomiasis) vagy tuberkolózis (TBC-baktérium). Orvosi eljárások, például kontrasztanyag befecskendezése bizonyos röntgenvizsgálat során, szintén előidézhetnek gyulladást. Habár a tünetek súlyosabbak lehetnek az egyik oldalon, általában mindkét petevezető fertőzött. A fertőzés a hasüregbe terjedhet, ami hashártyagyulladást (peritoniszt) okozhat. A petefészkek általában ellenállnak a fertőzésnek, hacsak az nem súlyos.
Tünetek: Általában röviddel a menstruáció után kezdődnek. Az alhasi fájdalom növekvő súlyosságú lehet és hányinger, hányás társulhat hozzá. Különösen eleinte, sok nő tünete csupán alacsony láz, enyhe vagy közepes hasi fájdalom, rendellenes vérzés és csekély hüvelyi folyás, ami nehézzé teszi a kórisme felállítását. Később magas láz és gennyszerű hüvelyi folyás jellegzetes, habár chlamydia (nemi betegség, a méhszáj gyulladását okozza) fertőzés esetleg nem hoz létre folyást. A fertőzés általában elzárja a petevezetékeket. Az elzárt petevezeték a felgyülemlő folyadék miatt megdagadhat, krónikus fájdalom, rendszertelen menstruációs vérzés és meddőség lehet a következmény. A fertőzés ráterjedhet a környező struktúrára, ami hegesedést és rendellenes kötőszövetes letapadásokat (adhéziókat) okoz a has szervei között, krónikus fájdalommal.
Tályogok (abszcesszusok, gennygyülemek) alakulhatnak ki a petevezetékekben, ováriumokban vagy a medencében. Ha az antibiotikumok nem gyógyítják meg a tályogokat, sebészi beavatkozásra, a tályog kiürítésére (drenázsra) lehet szükség. Ha egy tályog – gennyet ürítve a medence üregébe – megreped, a tünetek gyorsan rosszabbodnak az alhasi fájdalomtól a hányingerig, hányásig és az igen alacsony vérnyomásig (sokk). Az ilyen fajta fertőzés a véráramba juthat – szepszisnek nevezett állapot – és halálos lehet. A megrepedt tályog sürgős sebészeti beavatkozást tesz szükségessé.
Kórisme és kezelés: Az orvos számára a tünetek sugallják a kórismét. A nő jelentős fájdalmat érez, mikor az orvos kismedencei vizsgálat során nyomást gyakorol a méhnyakra vagy a környező területekre, vagy mikor a hasat áttapintja. A fehérvérsejtszám többnyire magas. Általában mintát vesznek a méhnyakról, néha a végbélből és a torokból is, aztán tenyésztik és mikroszkóppal vizsgálják a fertőző organizmus azonosítása céljából. Az orvos elvégezheti a Douglas-üreg punkcióját: az eljárás során tűt vezetnek a hüvely falán át a medence üregébe, hogy onnan gennymintát vegyenek. Az orvos be is tud tekinteni a hasüregbe egy száloptikás cső (laparoszkóp) segítségével.
A tenyésztéses minta levétele után általában azonnal antibiotikumot adnak. A beteget gyakran otthon kezelik, de ha a fertőzés 48 órán belül nem javul, általában kórházba fektetik. A kórházban két vagy több antibiotikumot adnak intravénásan, hogy gyorsan és a lehető legteljesebb mértékben felszámolják a fertőzést. Minél tovább tart és minél súlyosabb a gyulladás, annál magasabb a meddőség és a más szövődmények kockázata.
Forrás Orvosi kézikönyv a családban
