Létezik a terhességi demencia?
Egyes anyák arról számolnak be, hogy a terhesség, illetve a szoptatás ideje alatt romlik az emlékezőtehetségük. Ulrike Ehlert, a zürichi egyetem kutatója magyarázza el, valóban létezik-e olyasmi, mint a terhességi demencia.

Internetes fórumokon fel-fel bukkan a téma, ahol újszülött gyermekek szülei panaszkodnak arról, hogy a terhesség és a szoptatás időszakában mekkora problémát jelent a fellépő feledékenység. Míg egyes anyák csak jót mosolyognak saját feledékenységükön, mások komolyan aggodalmaskodnak. Maga a jelenség meglepően gyakori: egy 1993-ban megjelent, a University of Bristol kutatói által végzett tanulmány szerint a terhes nők 81 százaléka számolt be feledékenységről. Emellett az érintett nők kevesebb újonnan megtalunlt szót tudtak felidézni, mint gyermektelen nőtársaik.


Két ausztrál pszichológus, Peter Rendell és Julie Henry is megerősítik a megfigyelést: 2007-ben kiértékelték valamennyi tanulmányt, amely a terhes vagy szoptató nők emlékezőképességét  kontrollcsoporttal hasonlította össze. Kimutatták, hogy szülés előtt és után csak bizonyos területeken teljesítettek rosszabbul ezek a nők. Korábban megtanult szavak felismerésében nem romlott a teljesítményük, azonban szabad asszociációk esetén gyengébben teljesítettek. Szintén rosszabb eredményeket értek el azokban a feladatokban, ahol fordított sorrendben kellett számokat felsorolni, tehát nem volt elegendő az információ passzív megjegyzése.


Úgy tűnik, hogy röviddel a szülés előtt az előretekintő emlékezetben is változások lépnek fel. Erre akkor van szükségünk, ha a jövőre vonatkozó terveinket, feladatainkat - például megbeszélt találkozókat, vagy gyógyszerek beszedését - szeretnénk megjegyezni. A két kutató, Rendell és Henry egy hordozható időrögzítő készüléket adtak mind egy kontrollcsoportnak, mind terhességük utolsó trimeszterében lévő nőknek, és megkérték őket, hogy előre meghatározott időpntokban használják azt. A terhes nők jelentősen gyakrabban feledkeztek meg a használatról, annak ellenére, hogy egy laboratóriumi kisérletben nem teljesítettek rosszabbul a prospektív emlékezetre vonatkozó tesztek során. 


Egyes kutatók azt gyanítják, hogy a kismamáknál a túl sok inger elleni védekezőmechanizmusként alakul ki a feledékenység. Ez segítheti őket abban, hogy az új és stresszes helyzetben jobban tudjanak a gyermekre összpontosítani, és felépülhessen anya és gyermeke közötti szoros kötődés. Mások azt gyanítják, hogy az anyák kevésbé pihentető, gyakran megszakított alvásciklusa okozza a jelenséget. Szintén feltételezik, hogy a kortizol nevű stresszhormon okolható mindezért: amikor a szervezet hosszabb időtartamon keresztül termel kortizolt, az emlékezetért felelős agyi területeken, a prefontális kortexben és a hippokampuszban neuronok halnak el.


Azonban a szoptatás korlátozza a stresszhormon termelését. Egy 2002-es kutatásban összehasonlították olyan szoptatós anyák hormonszintjét, akik a vizsgálat előtt fél órán keresztül a karjukban tartották gyermeküket, olyankokkal, akik negyed órán keresztül szoptathattak. Ezt követően mindegyikőjüknek felkészülés nélkül, közönség előtt beszédet kellett tartaniuk, továbbá fejszámolásos feladatokat kellett megoldaniuk. Azok a nők, akik a stressz-teszt előtt szoptattak, jobban viselték a kihívásokat, a vérükben kevesebb stresszhormont lehetett kimutatni, mint azoknál, akik csak a karjukban tartották a kisbabájukat. Emelett előbbieknél magasabb oxitocin-szintet is regisztráltak: ezt a neuropeptidet gyakran szeretethormonnak is nevezik. Ismert, hogy a terhes nők vérében magasabb az oxitocin szintje. Gyanítható tehát, hogy ez is felelős lehet az emlékezet romlásáért? Régebbi, az 1980-as és 90-es évegben végzett tanulmányok alátámasztják, hogy a magasabb oxitocinszint kedvezőtlen hatást gyakorol az emlékezőtehetségre.


A terhességi demencia azonban megtévesztő elnevezés. A kismamáknál tapasztalt kisebb emlékezetkihagyásoknak semmi köze nincs a súlyos, degeneratív demencia tüneteihez. 

Egy 2004-es kiséretben arra keresték a kutatók a választ, hogy a magas dózisú oxitocin a férfiak emlékezőtehetségét is befolyásolja-e, ezért egy csoport férfinak bizonyos fogalmak megtanulása előtt vagy placebót, vagy hormont adtak. Ezt követően a korában megtanult kifejezésekké kellett kiegészíteni a szótöveket. (pl. “din-" - “dinoszaurusz”).

Sokkal rosszabbul teljesítettek a feladatban azok, akik oxitocint kaptak. Amikor azonban nem kizárólag a korábban megadott, hanem bármilyen értelmes kifejezéssé lehetett a szótöveket kiegészíteni, mindkét csoport hasonlóan jól teljesített. Ez arra utal, hogy az oxitocin hatással van a megtanult információ lehívására, de nem befolyásolja a tudat alatti tanulást. 


A kismamák agya nagyon jól működik tehát - csak éppen kicsit másképp: a működését az anya-gyermek kapcsolatra optimalizálja annak érdekében, hogy a fiatal anyuka teljesen az újszülöttre tudjon figyelni. Ebben a helyzetben egyszerűen másodlagos fontosságú, milyen hatékonyan tud az anyuka egy listáról szavakat felidézni.


Forrás: www.spektrum.de - fotó: Gisela Giardino (flickr.com)