A méhnyak konizációja: (conus-biopszia): Egy kúp alakú szövetrészletet távolítanak el a méhnyakból, ami mintegy 1-3 cm hosszú és 2 cm átmérőjű. A vágást lézerrel, elektrokauterrel (hővel), vagy szikével lehet végrehajtani; érzéstelenítésre van szükség. A konizációt általában akkor végzik, ha a bipszia eredménye kóros, a kórisme felállításához, vagy hogy segítségével távolítsák el a beteg területet.
Kolposzkópia: Tízszeresen nagyító lencsét használnak a méhnyak megtekintésére, rák jeleinek keresése céljából; gyakran akkor kerül rá sor, ha a Papanicolau-vizsgálat rendellenességet jelez. A kolkoszkópia fájdalommentes és érzéstelenítést nem tesz szükségessé. Elvégzése néhány másodpercig tart.
Endometrialis biopszia: Egy fémből vagy műanyagból készült kis csövet vezetnek a méhnyakon át a méhüregbe. A csövet hátra – előre és körbe mozgatják, külső végén szívást alkalmaznak, hogy a méh belhártyájából (endometriumból) szövetet szakítsanak le és gyűjtsenek össze. A szövetet laboratóriumba küldik, általában rendellenes vérzés okának meghatározása céljából. Az endometriális biopsziát végre lehet hajtani a rendelőben. Érzéstelenítést nem tesz szükségessé, olyan érzést kelt, mint a menstruációs görcsök.
Biopszia: A méhnyak és a hüvely biopsziáját általában kolposzkópos ellenőrzés mellett végzik, hogy a szövetmintát a legrendellenesebbnek látszó területről vehessék. A külső nemi szervek kis területének biopsziáját általában a rendelőben, helyi érzéstelenítő használatával el lehet végezni; méhnyak biopsziájához általában nincs szükség érzéstelenítésre. Ha rákot feltételeznek, fél cm-nél kisebb szövetet távolítanak el mikroszkópos vizsgálat céljára.
Hiszteroszkópia: Egy vékony, kb. fél cm átmérőjű csövet vezetnek a méhnyakon át a méhüregbe. A csőben száloptika van, amin fény vezetődik be, hogy a sötét üreget látni lehessen, ezenkívül lehet benne biopsziás eszköz, vagy elektrokauter (hővel működő eszköz, ami szövetek elpárologtatására szolgál). A rendellenes vérzés forrásából, vagy más rendellenességből mintát lehet venni, el lehet párologtatni, vagy el lehet távolítani. Ezt az eljárást el lehet végezni a rendelőben, vagy kórházban méhnyak-tágítással és küretázzsal együtt.
Méhnyak küretázs: Egy kicsi műszert vezetnek a méhnyak csatornájába, hogy szövetet tudjanak lekaparni belőle. Ezt a szövetet kórboncnok (patológus) vizsgálja meg mikroszkóp alatt. Az eljárást általában kolposzkópia során végzik.
Laparoszkópia: Vékony, száloptikát tartalmazó csövet vezetnek a hasüregbe a köldök alatt ejtett metszésen keresztül. Szén-dioxidot használnak a has felfújásához, hogy az egész has és medence szerveit tisztán lehessen látni. A laparoszkópiát gyakran a medencei fájdalom, meddőség és más nőgyógyászati problémák okainak meghatározására használják. A laparoszkópiát, más műszerekkel együtt biopsziavétel, sterilizálási eljárás (meddővé tétel) és más sebészeti eljárások elvégzésére lehet használni; petesejt is nyerhető vele mesterséges megtermékenyítés céljára. Ezt az eljárást kórházban végzik és érzéstelenítést tesz szükségessé; kisebb beavatkozások esetén helyi érzéstelenítést használnak, de gyakrabban kerül sor általános érzéstelenítésre (altatásra).
Tágítás és küretázs: A méhnyakat fém rudak segítségével kitágítják (dilatálják), hogy egy kanál alakú eszközt tudjanak bevezetni a méh nyálkahártyájának lekaparása céljából. Ezt az eljárást a biopszia által felvett endometriális rendellenesség kórismézésére, vagy inkomplett (részleges) vetélés kezelésére alkalmazzák. Az inkomplett vetélés esetén a kürethez műanyag csövet használnak, melynek külső végén szívást alkalmaznak. A tágítást és a küretázst gyakran kórházban végzik, általános érzéstelenítés mellett (altatásban).
A Douglas-üreg punkciója: A hüvely falán keresztül, közvetlen a méhnyak mögött tűt vezetnek a medence üregébe; általában vérzést keresnek, ha méhen kívüli (ektópiás) terhességet feltételeznek. A Douglas-punkciót gyakran a felvételi osztályon végzik, érzéstelenítés nélkül.
Hiszteroszalpingográfia: Röntgenárnyékot adó kontrasztanyag méhnyakon keresztül történő befecskendezése után röntgenfelvételeket készítenek a méhüreg és a petevezetők körvonalazása céljából; gyakran végzik meddőség okának kiderítésére végzett vizsgálatok részeként. A vizsgálatot a rendelőben végzik. Kellemetlen érzést, görcsöt okozhat, emiatt nyugtatót adhatnak.
Ultrahangvizsgálat: Nem hallható, magas frekvenciájú hanghullámokat irányítanak a vizsgált területre a hasfalon, vagy a hüvelyen keresztül. A belső struktúrákról visszaverődött hullámok idő- és térbeli eloszlása megjeleníthető a képernyőn, segít megállapítani a magzat állapotát és méretét, segít a magzati rendellenességek, többes terhességek, petevezetőben beágyazódott terhességek, daganatok, ciszták, vagy a medencei szervek más rendellenességeinek diagnosztizálásában. Az ultrahangvizsgálat fájdalmatlan. Használatos amniocentézishez (az amnionüreg megszúrásához magzati sejtek gyűjtése céljából) és más mintagyűjtő eljárásokhoz is.
Forrás Orvosi kézikönyv a családban
