Melyek a napsugárzás hosszú távú hatásai?
Az éveken át tartó napfénybehatás öregíti a bőrt, de 18 éves kor előtt legkárosabb a bőrt érő sugárzás. A világos bőrű emberek a legérzékenyebbek a napsugárzásra, mégis túl nagy sugáradag esetén bárkinek a bőrén kialakulhatnak kóros elváltozások. 

A bőr mélyebb rétegeinek károsodása ráncosodást, és a bőr sárgás elszíneződését okozza. A napfény vékonyítja a bőrt, és rákelőző állapotok kialakulását okozhatja. Ezek a növedékek pikkelyesen hámló, nem gyógyuló elváltozások, néha sötétebbek, szürkések, kemény tapintásúak is lehetnek. Ha valaki sokat tartózkodik a napon, fokozott a bőrrák (spinalioma, basalioma és a melanoma) kialakulásának a veszélye.

A fényérzékenység okozta bőrreakciók során bőrpírt, hámlást, csalánkiütést, hólyagokat, megvastagodott hámló foltokat tapasztalhatunk a bőrünkön. Ezt számos dolog okozhatja, mint például bizonyos gyógyszerek (antibiotikumok, vizelethajtók és gombaellenes szerek) szedése. Fényérzékenyítő hatása lehet a parfümöknek, szappanoknak, arcvizeknek (főleg a bergamott tartalmúaknak és a mentolos/citromillatúaknak), a kátránytartalmú szereknek, melyek a korpásodás és ekcémára kezelésére szolgálnak, továbbá egyes növények nedvének (réti perje, petrezselyem).

Kezelés: Lényege a napozás kerülése, a már kialakult károsodásokat azonban nem lehet meg nem történtté tenni. A hidratálókrémek és a smink elkendőzheti a ráncokat. A kémiai hámlasztószereket (alfa-hidroxisavak, tretinoin) a tartós károsodások egy részének, az egészen finom ráncoknak és a pigment-rendellenességeknek az eltüntetésére használják. A rákelőző állapotokból bőrrák fejlődhet ki. Az actinicus és solaris keratosisok (rákmegelőző állapotok a bőrön) folyékony nitrogénnel végzett fagyasztással távolíthatóak el, amennyiben ezekből túl sok van a betegen, akkor egy daganatellenes szer, fluorouracil tartalmú ecsetelőt vagy kenőcsöt használnak.

A fényérzékenységet kiváltó ok meghatározása után a kezelésre hidroxikloroquin tartós szedése jelenthet megoldást, mely megelőzheti a fényérzékenységi reakciót. 

Forrás Orvosi kézikönyv a családban