A fizikális vizsgálat előtt a pácienst megkérik, hogy ürítse ki hólyagját, és gyűjtsön vizeletet a laboratóriumi vizsgálat céljára. Emlővizsgálat történhet a kismedencei vizsgálat előtt vagy után. Ilyenkor a nő ülőhelyzetében az orvos megtekinti az emlőket, lát-e rendellenességet, felszíni egyenetlenséget, megfeszült bőrt, kidudorodást vagy váladékozást, majd lapos tenyérrel áttapintja az emlőket, és külön megvizsgálja a hónaljakat, talál-e megnagyobbodott nyirokcsomót. Megtapintja a nyakat és a pajzsmirigyet is, kidudorodást és rendellenességet keresve.
Finoman áttapintja a hasat is, daganatot keresve, és azt vizsgálva, hogy megnagyobbodott-e valamelyik szerv, főleg a máj és a lép. Habár kissé kellemetlen lehet, mikor az orvos benyomja a hasfalat, a vizsgálatnak nem szabad fájnia. Nem tapintható rendellenességek azonosításához az orvos hallgatóval (sztetoszkóppal) hallgathatja a belek működését, és esetleges rendellenes zörejeket, amit a beszűkült vérereken átfolyó vér kelt.
Kismedencei vizsgálatnál a nő a hátán fekszik, behajlított csípővel és térddel, fenekét a vizsgálóasztal szélére helyezve. Ezen vizsgálat során a nő tükörrel megfigyelheti a vizsgálatot, de fontos, hogy az orvossal ezt a fajta szándékát időben tudassa. A medence vizsgálatát az orvos a külső nemi szervek területének megtekintésével kezdi, megfigyeli a szőrzet eloszlását, és bármilyen elváltozást: elszíneződést, váladékozást, vagy gyulladást. Ez a vizsgálat utalhat hormonális problémákra, rákra, fertőzésekre, vagy erőszakos külső behatolásra.
Az orvos kesztyűben, ujjal szétnyitja az ajkakat, hogy megvizsgálja a hüvely bemenetét, majd speculumot használva (eszköz, mely eltartja egymástól a hüvely falait) megvizsgálja a hüvely mélyebb területeit, és a méhnyakat. A méhnyakat alaposabban megvizsgálja irritáció és rák jeleit keresve. Sejteket kapar le a méhnyak felszínéről, egy kicsi, fából készült applikátor segítségével, aztán egy kis sörtés kefét alkalmazhatnak, hogy mintát nyerjenek a méhnyak csatornájából (Papanicolau-vizsgálat). Ezeket az eljárásokat lehet érezni, de nem fájdalmasak. A Papanicolau-vizsgálat a legjobb módszer a méhnyakrák kimutatására, mellyel az ilyen rákok 80-85%a felismerhető, még a legkorábbi stádiumban is.
Ha az orvos más problémákat feltételez, további vizsgálatokat végez. Ha például fertőzést feltételez, tamponnal letörli a hüvelyt és a méhnyakat, kis mennyiségű hüvelyi folyadékot nyer, hogy elküldje a laboratóriumba tenyésztésre, és mikroszkópos kiértékelésre.
Az orvos megvizsgálja a hüvelyfal ellenálló erejét és rögzítettségét; a hólyag okozta bedomborodást (cisztokele) keres mellső hüvelyfalon, a végbél okozta bedomborodást a hüvely legtetején (enterokele).
A spekulum eltávolítása után az orvos kétkezes vizsgálatot végez: kesztyűben egyik kezének mutató és középső ujját a hüvelybe vezeti, és a másik kezének ujjait az alhasra helyezi a szeméremcsont fölött. A két kéz között általában körte alakú, sima, kemény struktúraként lehet a méhet tapintani, és meg lehet határozni a helyzetét, méretét, állagát, és esetleges érzékenységét. Aztán az orvos megpróbálja tapintani a petefészkeket, kezét oldalirányba mozgatva a hasfalon, és kissé nagyobb nyomást gyakorolva. Mivel a petefészkek kicsik, és sokkal nehezebben tapinthatók, mint a méh, erősebb nyomásra van szükség; a nő kényelmetlennek érezheti a vizsgálatnak ezt a részét. Az orvos meghatározza, milyen nagyok a petefészkek, és hogy érzékenyek-e. Az orvos a hüvelyben lévő daganatot, vagy érzékeny területet is próbálja kitapintani.
Végül az orvos rektovaginális vizsgálatot végez, mikor is mutatóujját a hüvelybe, középső ujját a végbélbe vezeti. Ez úton a hüvely hátsó falát lehet vizsgálni, rendellenes daganatot és megvastagodást keresve. Ezzel egyidejűleg meg tudja vizsgálni a végbelet, van-e aranyér, hasadék (fisztula), polip, vagy egyéb kiemelkedés, és meg tudja vizsgálni a székletet, van-e szabad szemmel nem látható (okkult) vérzés. Adhatnak a nőnek egy hazavihető vizsgálati készletet, a láthatatlan vér tesztelésére a székletben.
Esetenként kiterjedtebb vizsgálatokra van szükség. A belső nemi szervek vizsgálatára az orvosok különböző eszközöket, köztük száloptikás technikára alapuló műszereket használnak. A száloptikák vékony, hajlékony műanyag-, vagy üvegszálak, melyek továbbítják a fényt. A száloptika segítségével képalkotásra alkalmas csövet, amit laparoszkópiának hívnak, a méh, a petevezetők és a petefészkek vizsgálatára lehet használni anélkül, hogy nagy bemetszésre lenne szükség. Laparoszkóppal a nemi szerveken sebészi beavatkozások is végezhetők.
Forrás Orvosi kézikönyv a családban