Amint azt a kutatás egyik irányítója, Steven Dakin professzor, aki az Auckland Egyetem Optometriai és Látás Tudományi Tanszékének vezetője, kifejtette, a környezetünkhöz való sikeres alkalmazkodás egyik összetevője, hogy a múltbéli sikereink és kudarcaink tapasztalatát felhasználjuk annak érdekében, hogy a jövőben jobb döntéseket hozzunk, néha azonban ezek a múltbeli tapasztalatok nem segítenek, sőt inkább rossz döntésekhez vezetnek minket. A vizsgálatok során a szakember azt tapasztalta, hogy a berögzült tendenciáinkon sokkal nehezebb változtatni, mint követni azokat.
A mostani kutatás elsősorban a látásvizsgálatok szempontjából járta körbe ezt a kérdést, ott ugyanis akár a valóságnál rosszabb teszteredmények is születhetnek a fenti hozzáállás következtében, főleg, ha az érintett szakemberek figyelmen kívül hagyják azt, hogy a páciensekben élnek ilyen beidegződések.
A kutatók most azt tervezik, hogy megnézik, vajon a gyerekeknél is ugyanígy működik-e ez a folyamat, vajon ők is ugyanígy tele vannak-e előfeltételezésekkel, mint a felnőttek. A vizsgálat kimenetele kétesélyes, hiszen egyrészt abból adódóan, hogy a gyerekeknek még kevesebb a tapasztalatuk a világról, előfordulhat, hogy kevesebb bennük az előítélet is, de meglehet, hogy pont a fordítottja fog kiderülni, vagyis az, hogy bennük még a felnőtteknél is több előzetes feltételezés, elképzelés él.
