Ahhoz hogy gyógyítani lehessen a szaglás elvesztését vagy gyengülését, mindenekelőtt egy átfogó felülvizsgálattal meg kell találni az okot. "Az esetek 75% -ában, sikerül felállítanunk egy diagnózist, mondja Dr. Basil Landis, osztályvezető főorvos a HUG (Genfi Egyetemi Kórház) fül-orr-gégészeti Klinikáján. Azonban az esetek 15-20% -ában, ez egy úgynevezett idiopátiás betegség – nem találunk semmilyen kiváltó okot: ismeretlen eredetű. Aminek annyi előnye van, hogy megnyugtatja a beteget, hogy nincs semmi komoly baja. "
Ha sikerül diagnosztizálni, akkor sem mindig lehetséges meggyógyítani a beteget. Távolról sem, hiszen nagyon kevés lehetőség van a szaglás rendellenességeinek kezelésére.
Ha orrmelléküreg (megfázás, influenza, stb) eredetű, a gyógyító kezelés gyakran nyújt javulást. Más esetekben (orrmelléküreg-gyulladás, polipok p. Ex.), sebészeti vagy gyógyszeres kezelés megoldhatja a problémát.
Amikor a szaglási zavar toxikus anyagok belélegzése miatt alakult ki, akkor általában elegendő, hogy a beteg ne legyen továbbra is kitéve a szóban forgó szernek. Ez esetben a szaglás visszatér a normális kerékvágásba.
"Sajnos, sok esetben, a szaglás elvesztése, diagnosztizálása után, az orvos csak a lehetséges kockázatokról és következményekről tájékoztathatja a beteget," mondja Dr. Landis.
Ha ez egy veleszületett probléma (születési), az orvos nem tud kezelést felkínálni. Akkor sem, ha fejsérülésből származik a probléma, mert nincs kezelés, amelynek hatékonyságáról tudományos bizonyíték lenne. "Azonban ezeknek a betegeknek tudniuk kell, hogy 15% esély van a szaglás spontán visszanyerésére, körülbelül két éven belül," mondta Dr. Landis.
