A kettőt azért is fontos pontosan megkülönböztetni egymástól, mert a depressziós betegek csak akkor kaphatnak megfelelő kezelést, ha pontosan diagnosztizálták az állapotukat. De nézzük meg először azt, mi is a szomorúság! A szomorúság egy teljesen normális emberi érzelem, amit mindenki érez valamikor az élete során. Számos helyzet okozhat szomorúságot, például ha elveszítjük egy szerettünket, ha elválunk, ha megszűnik az állásunk, ha otthon problémák adódnak, ha megbukunk egy vizsgán, vagy ha bármilyen más csalódást okozó dolog ér bennünket.
Ha valaki szomorú, általában megkönnyebbül attól, ha sír, vagy ha egyszerűen beszélhet valakinek a bajáról. Ez azért van, mert a szomorúság mindig köthető valamilyen kiváltó okhoz, azaz meg tudjuk magyarázni, hogy miért vagyunk szomorúak. Ebből következik az is, hogy a szomorúság idővel elmúlik, az ember megkönnyebbül. Ha azonban ez mégsem következik be, ha a szomorúság hetek múlva sem enyhül, komolyabb dologról lehet szó, ezért ilyenkor már érdemes szakembert felkeresni.
És mi a depresszió? A depresszió egy mentális rendellenesség, amely kihat az ember érzéseire és érzékelésére, viselkedésére és a dolgokhoz való hozzáállására is. A tünetek között szerepelhet a bizonytalanság, reménytelenség érzése, a motiválatlanság, és az érdektelenség olyan dolgok iránt, amelyek normális esetben örömet okoznak az embernek. Súlyos esetben az embernek öngyilkos gondolatai is támadhatnak, vagy akár meg is kísérelheti az öngyilkosságot. A depressziós ember nem szívesen van együtt a családtagjaival, barátaival, elhanyagolja a hobbiját, munkáját, tanulmányait. Aki két hétnél tovább érzékeli magán ezeket a tüneteket, forduljon orvoshoz, a szakember ugyanis meg tudja állapítani, milyen súlyos az állapot, és meg tudja kezdeni a megfelelő kezelést. A kezelés történhet antidepresszánsokkal vagy pszichoterápiával, súlyosabb esetekben pedig kórházi ápolásra is sor kerülhet.
Forrás: m
