Az általános szempontokon túl a cukorbetegek körében az adott fogamzásgátló módszer anyagcsere-háztartásra kifejtett hatását is mérlegelni kell, ugyanis egyes fogamzásgátló módszerek befolyásolják a cukorháztartást, ezért alkalmazásuk fokozott figyelmet igényel diabetes esetén. Ugyanakkor a fogamzásgátlás különösen fontos ezen páciensek körében. A jelen álláspont szerint cukorbetegség esetén kettőnél több gyermek vállalása nem javasolt, mert a szülések számával arányosan nő mind az anyai, mind a magzati szövődmények száma és súlyossága.
Az összes szempontot figyelembe véve az alábbi fogamzásgátló módszerek javasolhatóak diabetes esetében:
1. Sterilizáció
Azok számára megfelelő módszer, akik biztosan nem szeretnének több gyermeket. A jelenlegi szabályozás ezt sem életkorhoz, sem gyermekek számához nem köti. A sterilizáció szakorvos által javasolt, azon cukorbetegeknek, akiknek olyan súlyos szemészeti és veseszövődményei vannak, hogy a gyermekvállalás életveszélyes kockázattal járna. Ebben az esetben, szakorvosi javaslattal, a beavatkozás az OEP által támogatott (ingyenes).
2. Levonorgestrelt tartalmazó, vagy fémmel bevont méhen belüli fogamzásgátló eszköz (IUD)
Az anyagcserére kifejtett hatása nem jelentős, emellett biztonságos, és kényelmes, ezért cukorbeteg körében a legjobb fogamzásgátló módszer. Hátránya, hogy a kismedencei gyulladások gyakrabban alakulnak ki az ezen módszert alkalmazók körében, azonban a felhelyezés előtt a fertőzött hüvelyflóra felismerése és kezelése a kockázatot minimálisra csökkenti, tehát a kismedencei gyulladást nem maga az eszköz okozza. A levonorgestrelt tartalmazó IUD szintén nem befolyásolja a cukorháztartást, és a helyi gesztagén hatásnak köszönhetően hatékonyan egészíti ki az IUD fogamzásgátló hatását.
3. Hormonális fogamzásgátlás
A legelterjedtebb szájon át szedhető anticoncipiensek két komponensből, ösztrogénből és gesztagénből állnak. A legveszélyesebb mellékhatásuk, hogy növelik a thromboembóliás szövődmények kockázatát, de emellett anyagcserehatásaik is jelentősek. Egy kis esetszámú vizsgálat szerint a hormonális fogamzásgátlók 10%-kal növelték az inzulinigényt, ezért cukorbetegség fennállásakor az anyagcsere gondos ellenőrzése szükséges. A tabletta szedésekor növelni kell az inzulin mennyiségét, a tablettaszedés szünetében pedig az inzulinigény csökkenésével kell számolni. Az egykomponensű, csak gesztagént tartalmazó „minipill” anyagcserehatásai kedvezőbbek. A nagy dózisú gesztagént tartalmazó olajos injekciók 3 hónapos fogamzásgátló hatással rendelkeznek, azonban a beadást követő napokban érvényesülő vércukoremelő hatásuk miatt ez a módszer csak kivételes esetben alkalmazható cukorbetegek körében.
4. Kondom, vagy hüvelypesszárium
További alkalmazható, bár nem annyira biztonságos módszerek a lokálisan ható hüvelyi krémek, kúpok, tabletták. Ezen szerek előnye, hogy semmilyen anyagcserehatással nem rendelkeznek, azonban hosszú távú alkalmazás esetén hüvelyirritációt okoznak. A cukorbetegek jelentős részének nincs stabil ciklusa, ezért a naptár-módszer az átlagosnál is kevésbé megbízható. Szoptatás alatt csak gesztagén tartalmú fogamzásgátló javasolt, de az első választás ebben az esetben is az IUD.
A cukorbetegség esetén tehát az általános elvek mellett a cukorháztartásra kifejtett hatást is szem előtt kell tartani. Rendszeres gondozással és a megfelelő fogamzásgátló módszer kiválasztásával azonban ezen betegcsoport számára is hatékony fogamzásgátlás biztosítható.
Jelen közlemény az alábbi cikk felhasználásával készült:
Fogamzásgátlás és diabetes
Csákány M. György dr.
Diabetologia Hungarica 2013. XXI. évfolyam Supplementum 2. 59-63.
