Egy nemrégiben megjelent kutatásban, melyet a JAMA című kiadványban publikáltak, Cindy L. Amundsen, M.D. a Duke University intézményből a munkatársaival a vizetelettartási problémákra ajánlott különböző kezeléseket hasonlították össze. Arra keresték a választ, hogy azok a nők, akik nem reagálnak az egyéb lehetőségre, vajon melyik terápiára reagálnak jobban: az onabotulinumtoxinA (Botox A) injekcióra, vagy amikor egy beültetett elektróda segítségével biztosítják a húgyhólyag szabályozását? (Ez utóbbi esetben a keresztcsonti ideg közelébe egy kicsi elektródát ültetnek be, mely pacemakerszerűen szabályozza a hólyag aktivitását). A két terápiát vetették górcső alá, majd összehasonlították az eredményeket.
A kutatás során, mely 9 egészségügyi központ vezetésével zajlott, a kutatók véletlenszerűen kiválasztottak terápiára nem válaszoló (terápiarezisztens) inkontinenciával küzdő nőket, akik közül 192-en Botox A kezelést, 189-nél keresztcsonti neuromodulációs terápiát alkalmaztak. A Botox A csoportban 190 nőnél csökkentek szignifikánsan a vizelettartással kapcsolatos balesetek száma 6 hónap alatt, míg a keresztcsonti stimuláció csoportban ez mindössze 174 volt. A Botox A csoport résztvevői a tünetekre és elégedettségre vonatkozó kérdőív szerint is nagyobb javulást mutattak, mint a másik csoport.
Az életminőségben, kényelemben, mellékhatásokban azonban nem mutatott különbséget a két csoport. A Botox A kezelés növelte a húgyúti fertőzés kockázatát és az önkatéterezés szükségét. “Az eredmények nem egyérteműek abban, hogy a Botox A kezelés több előnyt nyújt a keresztcsonti neuromodulációval szemben” – tette hozzá a kutatás szerzője.
