A kutatók azt is megemlítik, hogy bár a betegápolást hagyományosan női munkának tartják, egyre több férfi vállal magára ilyen feladatot.
„Amint a szeretett hozzátartozó betegsége egyre inkább előrehalad, az őt ápoló rokonoknak egyre több gyakorlati feladatot kell magukra vállalniuk, például a fürdetést és mosdatást, valamint a főzést, a takarítást és a számlák kezelését is” – magyarázta a Journal of Palliative Medicine című szakfolyóiratban közzétett tanulmány szerzője, Karla Washington, a Missouri Egyetem munkatársa. „Ez a többletterhelés óriási stresszt okozhat az ápoló életében. Bár egyre több férfi vállalja fel az ápolással járó feladatokat, kutatásunk azt mutatta, hogy jelentős nemi különbségek figyelhetők meg abban, ahogyan a betegápolási tapasztalatokat megélik az érintettek”.
A kutatók több mint 280 családi betegápolót kérdeztek ki, és eredményeik azt mutatták, hogy a nők sokkal kevesebb önbecsüléssel és kisebb családi támogatással rendelkeznek, és több káros következményt tapasztalnak az egészségük és az időbeosztásuk tekintetében, mint a férfiak. Washington szerint az eredmények a társadalom nemi elfogultságát tükrözhetik.
„A beteg családtagok gondozását gyakran a nőktől várják el” – állítja a kutató. „Ha a társadalom úgy tekint a női ápolókra, hogy természetszerűleg jobban tudnak beteget ápolni, a többi családtag kisebb valószínűséggel gondolja azt, hogy az ápolónak segítségre van szüksége, így kisebb eséllyel ajánlja fel a segítséget.”
Washington azonban azt is hozzátette, hogy a nemi elvárások miatt az is előfordulhat, hogy a férfiak kisebb valószínűséggel számolnak be a betegápolással kapcsolatos nehézségeikről.
