A klasszikus ultrahang mellett léteznek az ún. 3D és 4D vizsgálatok, amelyek teljesen más élményt nyújtanak: az előbbi háromdimenziós, életszerű képet ad, gyakran a baba arcának vonásai is kivehetők; az utóbbi pedig az időt mint negyedik dimenziót beemelve lehetővé teszi mozgóképek készítését a gyermekről.
A 3D és 4D technológia használata ugyanannyira biztonságos, mint a hagyományos ultrahangos vizsgálat, mivel kétdimenziós képek sorozatából épül fel a háromdimenziós verzió. Fontos viszont, hogy a 3D és 4D ultrahang nem ugyanazt a funkciót látják el, mint a szokásos kétdimenziós, a rendellenességek, betegségek kiszűrésére kevésbé alkalmasak, a már felismertek pontosabb feltérképezésében viszont nagyon is jó szolgálatot tesznek, ezáltal pedig segítik a későbbi kezelések, beavatkozások tervezését az orvosok számára. Csak plusz anyagi ráfordítás fejében, a kétdimenzióstól függetlenül végeztethetők el.
A legideálisabb a 3D, illetve 4D ultrahangos vizsgálatot a terhesség 26. és 28. hete közé időzíteni. A 26. hét előtt a magzat még túl kicsi, bőre még túl vékony, így a csontjai is láthatóvá válhatnak a képeken. A 30. hét után pedig gyakori, hogy a baba feje takarásba kerül. Előfordulhat, hogy a megfelelő időszakban végzett vizsgálatkor sem látható a gyerek arca, ami következhet az általa elfoglalt testhelyzetből, a körülötte lévő folyadék mennyiségétől, de összefügg az anya terhesség alatti súlygyarapodásának mértékével is. Ilyenkor sem kell azonban elkeseredni, a helyzet könnyen változik, a vizsgálatot érdemes később újra elvégeztetni.
Forrás: babycentre.co.uk
