Megfigyeléseinek nyomán a depresszió kapcsolatának vizsgálata a modern diabetológia egy forrongó területévé vált. 2001-ben publikálták azt a metaanalízist, amelyben Anderson és munkatársai 21 351 résztvevő adatainak összesítését követően arra jutottak, hogy a súlyos depresszió előfordulási aránya az egyéneknél 11%, míg a klinikai releváns depresszió előfordulási gyakorisága 31% a diabeteses populációban. Ezen adatok szerint a depresszió körülbelül kétszer háromszor gyakoribb a diabetesesekben, mint a kor és nem szerint illesztett egészséges populációban.
Tudásunk mai állása szerint a diabetes és a depresszió között egy oda-vissza irányú kapcsolat feltételezhető. Tudható, hogy a depresszió és a diabetes kialakulásának egyik független kockázati faktora. Mezuk és munkatársai kutatásai alapján elmondható, hogy a hangulatzavar fennállása önmagában fokozza a diabetes kialakulásának kockázatát, miszerint a depresszió fennállása 60%-kal fokozza a diabetes kialakulását.
Mezuk és munkatársai munkája azt is igazolta, hogy a diabetes önmagában kisebb mértékben ugyan (15%), de fokozott kockázatot jelent a depresszió kialakulásának tekintetében. A magyarázat a cukorbetegség krónikus, sokszor az életminőséget rontó voltából adódik.
