A mesék az emberi lelket tükrözik, nagy kifejezőerővel rendelkező képeket teremtenek, szimbólumokat használnak. Hasonlatosak az álmokhoz, hiszen bennük is elmosódik a valóság és a varázslat közötti határ. A mesék olyan könnyeket is kicsalogathatnak, amelyeket normál esetben nem lenne képes hullatni. A mesék elsősorban felnőtteknek szánt történetek: a TV és rádió előtti időkben hasonló jelentőséggel bírtak a mesék, mint napjainkban a filmek, vagy egy fontos témának más formában történő feldolgozása.
A mesék keletkezése
A mesék képszerű nyelvet használnak, a bennük megjelenő képek és szimbólumok nem esetlegesek, hanem egy adott jelentést közvetítenek. A Grimm testvérek javarészt olyan meséket és népi történeteket gyűjtöttek, amelyeknek a szerzője nem ismert. Ezek a mesék az idők során keletkeztek, az emberek elmesélték egymásnak, míg egyszer fel nem jegyezték őket. A keletkezés módja kiszűrte a mesékből az egyes mesélők személyiségét, így a mesék az emberiségtől az emberiségnek szólnak.
Számtalan ember alakította a meséket, így olyan témákról szólnak, amelyek nagyon sok embert érintenek és sok mindenkit érdekelnek. Ezért a mesék által közvetített képek nem egyéni érzéseket fejeznek ki, hanem általános emberi érzéseket. Ez igazolja C.G. Jung értelmezését, aki számos mesefigurára archetípusként tekint. Ez azt jelenti, hogy a mesék az emberi alaptípusokat és alapérzelmeket jellemzik és mutatják be.
A mesék akadályokat mutatnak be és tanácsokat adnak
A mesék komolyan foglalkoznak egy fontos témával, eredeti céljuk az volt, hogy az embereket különböző élethelyzetekben segítsék. Bár kétség kívül szórakoztatóak, nem ez volt az elsődleges szerepük. Az ember születésekor még nincsen “készen”, folyamatosan fejlődik, és valamikor fel kell nőnie. A mesék az érettség, a felnőttéválás különböző útjait mutatják, illetve az ezen az úton felbukkanó akadályokat.
A mesék vígasztalhatnak, aha-élményt válthatanak ki, új utat mutathatnak és új látásmódot tárhatnak fel akkor, ha alaposan átgondolja, saját magára is értelmezik azokat. A mesék tehát alkalmasak arra, hogy segítsenek bennünket az önállóság felé vezető úton és nehéz problémák megoldásában. Mindezt nagyon finom módon teszik, főként olyan helyzetekben, ahol a szülők, rokonok, barátok vagy ismerősök nem segíthetnek, ám a mesék számos generáció tapasztalati tudásáról számolnak be.
Értelmezni, nem csak elmesélni
A mesék szimbólumokat használnak, azaz az egyes képek valamilyen mögöttes jelentésre utalnak, így ezeket a szimbólumokat értelmezni kell. A mesékben rejlő történet nem feltétlenül csak az, amiről a mese elejétől a végéig olvasunk. A mesék szövege számos képet tartalmaz, ezek a képek a mese valódi tartalma, amelyeket többször is el kell olvasni a megértéshez. Ezek a képek hangulatokat fejeznek ki, érzelmeket váltanak ki, és minden olvasóban valamilyen hatást váltanak ki. A mese mélyebb jelentése az olvasó számára akkor ismerhető meg, ha megvizsgálja, saját magában milyen érzelmeket váltott ki az olvasás.
A mesék szándékosan kódolt nyelvezetet használnak, hiszen vannak olyan dolgok, amelyekről nem szabad nyíltan beszélni. Annak érdekében, hogy a szexualitáshoz hasonló tabutémákkal lehessen foglalkozni, és ahhoz kapcsolódó fejlődési- és megoldási lehetőségeket lehessen felmutatni, cseles megoldásokhoz kell folyamodni. Ilyen minta például az ok-okozat felcserélése, vagy veszélyes tulajdonságok átruházása egy harmadik félre.
A rejtélyes üzenetek felfedése
A kódolás másik oka, hogy sokan hárítással reagálunk, ha bizonyos kérdésekkel közvetlenül szembesülnek. A mesék nyelvezete indirekt, így nincs miért védekezni, és könnyebben elfogadja az olvasó a bennük rejlő üzeneteket, tanácsokat vagy tanításokat. A mese szövegében , képeiben rejlő kincsekért mélyre kell ásni, és ez nem a mesélő feladata: az olvasó vagy a hallgatóság az üzenetek címzettjei, a képeket maguk számára kell értelmezniük.
A mesék egyik értelmezési módja szerint a különböző szereplők és szimbólumok egy és ugyanazon személy részei. A személyiség egyes részei küzdenek egymással illetve egymás ellen, ezzel kibillentik az embert az egyensúlyából. Az ilyen típusú mesék ezt a tudat alatti küzdelmet fedik fel.
A mesék másik értelmezési lehetősége szerint az egyes alakokat ténylegesen szembeállítják egymással (pl. a herceg nem saját magába lesz szerelmes). Számos mese tulajdonképpen mindössze két független személyről szól (például a hercegről és a hercegkisasszonyról), míg a többi szereplő a főszereplők személyiségének egyes jegyeit mutatják be.
Hagyja magára hatni a mesét
Nehéz kérdés, hogy honnan ismerheti fel, hogy “helyesen” értelmezi-e a mesét? Minden olyan értelmezés szubjektíven szemlélve jó és helyes, amely következetes és a legfontosabb mesei képeket figyelembe veszi. Ennél azonban fontosabb, hogy Önnek, az olvasónak adott-e valamit az értelmezés - pl. örömet okozott, aha-élményt váltott ki, vígaszt nyújtott, könnyeket fakasztott, vagy arra bátorította, hogy kitörjön egy adott viselkedésmintából. Ha ez megtörtént, a mese is elérte a célját.
Számos könyv foglalkozik a mesék értelmezésével, ezek általában egy adott megközelítésből elemzik a történeteket. Ezek többek között mélypszichológiai, általános pszichológiai, terápiás, kommunikáció-pszichológia, szociológiai, történelmi, számos esetben tudományos megalapozottságú megközelítések lehetnek. Bizonyára érdekes megtudni, hogy az egyes meseképek mit jelentenek és milyen tapasztalatokat fejeznek ki, ám ennél is fontosabb, hogy először Ön elolvasson egy mesét, és hagyja, hogy hasson Önre, saját maga számára értelmezze.
Meseterápia: régi történetek, mai cselekedetek
A meseterápia is ezen az elven nyugszik, egy olyan terápiás lehetőség, amely segít bizonyos emberi blokádok feltárásában. A meseterápia elsősorban népmesékkel és a Grimm testvérek által gyűjtött mesékkel dolgozik.
A meseterápia során a terapeuta általában felolvas egy mesét, majd megkérdezi, milyen érzéseket váltott ki Önből a mese. Ezt követően Önnel olvastatja fel a mesét, arra ügyelve, hogy valahol megakad-e olvasás közben, milyen az Ön mimikája és a hanghordozása. Ezek után ki kell választania az egyik szereplőt, és ennek a szereplőnek a szemszögéből ismét elmesélnie a mesét. Ezalatt ismét arra figyel a terapeuta, milyen hanghordozással, mennyire folyamatosan, milyen mimikával meséli a történetet. Végül a szituációt áthelyezik a való életbe, itt ismét az a fontos, Ön hogyan fejezi ki magát, hogyan reagál. Ha a való életben másként viselkedne, a terapeutával közösen felfedik, hogyan és miért viselkedne olyan módon.
