Az Egyesült Államokban 12,5 millióan rettegnek valamitől, legyen szó repülő, csúszó-mászó állatról vagy éppen a tűről. Az esetek 22 százaléka esetében a National Institute for Mental Health (NIMH) adatai szerint a tünetek súlyosnak mondhatók.
A fóbia a szorongás egy fajtája, amellyel egyes kutatások szerint az emberek 30 százaléka kényszerül szembenézni élete egy pontján. A súlyos szorongás ugyanakkor annyira lebénítja az embert, hogy előbb-utóbb képtelen lesz ellátni hétköznapi feladatait.
A fóbiák esetén a leggyakoribb terápiás módszer a szembenézés a félelem tárgyával. Ez mindig egy biztonságos környezetben történik, így a páciensnek lehetősége van arra, hogy új emlékeket raktározzon el rettegése tárgyával kapcsolatban, amelyek semlegesítik a régi, negatív emlékeket.
A probléma ezen a ponton rendszerint az, hogy az új emlék nem mindig tartós, és időről időre egyeseknél a korábbi rossz emlékek is megjelennek. A stockholmi Karolinska Institute munkatársai felfedezték, hogy amennyiben a rossz emlékek előhívása megszakításra, illetve megzavarásra kerül, azok könnyebben elhomályosodnak, illetve törlődnek, s így a pozitív új élmények könnyebben lesznek tartósak, így az expozíciós terápia még inkább hatékony lehet.
