Az orvostudomány és a pszichológia jelentős fejlődése ellenére ez a probléma sajnos az elmúlt évtizedekben konstanssá vált, nyilatkozta Dr. Joseph Franklin, a Harvard Egyetem munkatársa. Franklin szerint az öngyilkossági kísérlet rizikófaktorainak komplex megértése nélkülözhetetlen fontosságú a tudományos teóriák fejlesztése és a betegek időben történő, effektív kezelése érdekében.
Franklin és kutatócsoportja meta-analízist készítettek 365 tanulmány összevetésével az elmúlt 50 évből. Vizsgálatuk célja a különböző rizikófaktorok (mint pl. depresszió, megelőző öngyilkossági kísérletek, stresszes életesemények, függőségi betegségek) felmérése, és ezek hosszú – illetve rövidtávú, öngyilkosságra hajlamosító ereje volt. Az eredmények nagyon lehangolóak voltak. Az analízisben ugyanis az mutatkozott meg feketén-fehéren, hogy évtizedek kemény munkája ellenére, a tudomány jelenlegi állása szerint jóformán semmilyen rálátásunk sincs egy potenciális öngyilkossági kísérlet megjósolására.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a széles körben használt irányelvek az öngyilkossági rizikófelmérést illetően haszontalanok lennének, hanem hogy sürgős megújításra, felfrissítésre szorulnak. Franklin szerint viszont van még remény. Az elmúlt két évben számos tudósokból álló csoport kezdett el dolgozni egy „algoritmusok tanulására képes szerkezeten” (ugyanazon alapelv szerint, mint amivel a Google Search működik, ami effektívvé teszi az e-mail spamszűrőt, és egyénre szabott reklámhirdetésekkel lát el bennünket), mely képes lesz akár több száz rizikótényező komplex, együttes értékelésére és talán hozzávezethet majd bennünket az öngyilkossági kísérletek megjóslásának képességéhez is.
Forrás: Medipress - Foto: Pixabay
