A Scientific Report című szaklapban publikált anyag szerint a nyelvelsajátítás neuropszichológiai háttere egy viszonylag ismeretlen, feltérképezetlen terület ahhoz képest, hogy az egyéb agyi funkciókról mennyi mindent tudunk. A hiányosság forrása főként az, hogy a nyelvvel kapcsolatos funkciók nem tanulmányozhatók állatokon.
Az EEG segítségével végzett kutatásban huszonkét diák vett részt összesen: 10 férfi és 12 nő, akiknek átlagéletkora 24 év volt. Az elektródák segítségével a szakemberek azt vizsgálták, mi történik akkor, amikor anyanyelvükön, illetve egy teljesen új és ismeretlen nyelven hangzottak el szavak. Amikor az ismeretlen szavak előkerültek, az az agyi aktivitásban változások voltak észlelhetők.
Ezután az az eredményeket összevetették a résztvevők hátterével: milyen nyelveken beszél, hány évesen sajátította el azokat, stb. Kiderült, hogy az, hogy milyen gyorsan dolgozta fel az információt az agy főként attól függött, hogy mi a nyelvi anamnézisünk, vagyis van-e tapasztalatunk idegennyelvvel korábbról.
Az eredmények nem csak a nyelvtanulás potenciális haszna miatt fontosak, hanem azért is, mert így többet megtudhatunk arról, mi történik a beszédhibás, stroke miatt beszédkészséget elvesztő emberek esetében.
