Szülőként igen gyakran azt érezzük a legnagyobb kihívásnak, ha a gyerekeink fegyelmezetlenek. Sok mindent kell mérlegelnünk, amikor a szabályokat szeretnénk betartatni. Mégis, a pillanat hevében, különösen ha már dühösek és fusztráltak vagyunk, a józan ítélőképességünknek sokszor nem vagyunk birtokában.
Kiabálunk, követeljük a bocsánatkérésüket, beleragadunk vitákba és visszavonjuk a korábban adott szavunkat. Bármit is teszünk, nem csak arra kell figyelmet fordítanunk, hogyan kerüljük el, hogy gyermekünk ismét rosszalkodásra adja a fejét, hanem saját viselkedésünket is érdemes górcső alá vennünk: hogyan kommunikálunk gyermekünkkel, mi zajlik le köztünk, és legfőképpen, hogy a mi viselkedésünknek milyen következményei lesznek.
Alyson Schafer családterapeuta szerint a megszégyenítés nem a gyerek viselkedése, hanem közvetlenül a gyermek felé irányul.
"Amikor megszégyenítünk valakit, nem azt érzi, hogy amit tett, az rossz, hanem azt éli meg, hogy ő rossz" - állítja a terapeuta. "A te legbensőbb lényed, aki te vagy, az szégyenül meg ilyenkor. Ez egészen más, mint amikor arra hívják fel valakinek a figyelmét, hogy hozott egy rossz döntést, tett valami rosszat, ami megváltoztatható, és legközelebb csinálhatja másként."
A megszégyenítés tulajdonképpen nem áll távol a fizikai bántalmazástól. A külső bántalmazás egy másik formája.
"A szülők gyakran azt érzik, hogy a gyermekük nincsenek eléggé kontroll alatt" - folytatja Schafer - "Éppen ezért úgy tartják, az egyetlen megoldás a még szigorúbb fegyelmezés."
"Ha megszégyeníted őket, gyűlölni fognak, idővel eltávolodnak tőled, hazudozni kezdenek majd és elcsavarognak" - figyelmeztet a terapeuta. Ráadásul, ami még ennél is rosszabb, ha majd szülővé válnak, ugyanezt a működési modelt másolva fogják ők is nevelni a gyermekeiket. Ez a megszégyenítés - megalázás - és a mérgező érzelmi visszaélés ördögi köre, ami generációról generációra adódik át.
A szülőknek meg kell érteniük a gyermeküket, és fontos, hogy növeljék a velük való együttérzésüket. Bele kell helyezkedniük a gyermek nézőpontjába, és fontos megérteniük, hogy mi áll a rosszalkodás hátterében. A legtöbbször sokkal egyszerűbb okok, mint gondolnánk. Legtöbbször a gyermek nem érzi a kapcsolódást velünk. Ilyenkor érzelmileg meg kell őt erősítenünk. Biztosítanunk kell őt a szeretetünkről.
"Szülőként szabályokat és határokat kell felállítanunk - mondja a terapeuta - ez a dolgunk, és ez nem könnyű feladat. De a határok szigorú és következetes betartása és betartatása mellett mindvégig fontos, hogy ne veszítsük el a kapcsolatot a gyermekünkkel."
Forrás: news.nationalpost.com, fotó: Andrew Taylor (flicker.com)