A három hónapos melatonin-kezelést követően minden résztvevő – különösen azok, akiknél a magas kockázatú gén-variáns is azonosítható volt – magasabb vércukorszinttel rendelkezett.
A svéd Lundi Egyetem kutatásának története 2009-re nyúlik vissza, amikor is az egyetem munkatársai felfedezték, hogy a 1B (MTNR1B) melatonin receptor növeli a 2-es típusú diabétesz valószínűségét.
A melatonin az a hormon, amely segít a cirkadián-ritmusunk fenntartásában, a többi hormon szabályozása segítségével. Az, hogy a vérünkben milyen arányban található meg, főként a napszaktól függ: a napsütéses időszakokban a legalacsonyabb, és éjjel, a legsötétebb órákban a legmagasabb.
Az inzulin az a hormon, amely a vércukorszintet szabályozza, a hasnyálmirigy béta-sejtjei termelik és bocsátják ki, válaszként a vércukorszint emelkedésére, pl. emésztés során. A 2-es típusú diabétesz esetén a szervezet vagy nem termel elegendő inzulint, vagy a sejtek nem képesek hatékonyan reagálni rá. Mindkét esetben drasztikusan emelkedik a vércukorszint, ami hosszútávon a szerv károsodásához vezet.
Az egérkísérletek során bebizonyosodott, hogy a sérült MTNR1B receptorral rendelkező egerek több inzulint termeltek, vagyis a túlzottan magas melatonin-szint az inzulin-szint csökkenéséhez vezet, ami cukorbetegséget okozhat.
