A pikkelysömör és helyi kezelési lehetőségei
A pikkelysömör (psoriasisvulgaris) gyulladással járó, krónikus, nem fertőző betegség, mely elsősorban bőrtünetek formájában jelentkezik.

ípusos tünetek a környező ép bőrfelülettől élesen elhatárolódó vöröses göbcsék, amiket ezüst-fehéres pikkelyek borítanak. A felszíni réteg könnyen lekaparható, mely alatt pontszerű vérzés jelentkezhet.A tünetek általában a mechanikus ingereknek kitett helyeken jelennek meg, tehát típusos esetben a könyök-, és térd területén, a végtagok feszítő oldalán, a hajas fejbőrön, a tenyéren, talpon és a hajlatokban. A bőrtünetek mellett körömeltérések és ízületi panaszok is előfordulhatnak.

A pikkelysömör bármely életkorban jelentkezhet, de jellemzően a 20-30. életév körül alakul ki. A hazai népesség 2%-át, a nőket és a férfiakat egyaránt érinti. A kialakulásában a genetikai tényezők mellett, a fiziko-kémiai ártalmak, fertőzések, gyógyszerek és a pszichés megterhelés is szerepet játszhatnak. A betegséget két fő csoportra oszthatjuk, az I-es és aII-es típusra. Az I-es típusú formára jellemző a 40 éves kor előtti kezdet, a családi halmozódás és aHLA-Cw6 genetikai eltérés jelenléte. A II-es típusban ezen jellemzők nem figyelhetőek meg és a betegség 40 éves kor fölött jelentkezik. 

A pikkelysömört a klinikai tünetek, a kiterjedés és az életminőségre gyakorolt hatás alapján enyhe, középsúlyos és súlyos állapotokra oszthatjuk, mely kategorizálás a PsoriasisArea and Severity Index (PASI) pontrendszer alapján történik. Enyhe esetben elegendő lehet a lokális kezelés is, míg súlyosabb formákban szisztémás kezelés szükséges. Megfelelő terápiával hatékony választ, akár tünetmentes állapotot is lehet elérni, azonban a betegség gyógyíthatatlan. Egyes tényezők hatására (pl. stressz) a psoriasis hosszú tünetmentes időszak után is kiújulhat. 

Számos helyi kezelési lehetőség áll rendelkezésünkre pikkelysömörben, melyek a betegség minden formájában alkalmazhatóak és enyhe, kis kiterjedésű tünetek esetén önmagukban is elegendőek lehetnek. A lokalizációtól függően a hajas fejbőrön olajokat, oldatokat, krémeket, samponokat lehet alkalmazni, míg a száraz hámló bőrtünetekre krémek és kenőcsök használhatóak, melyek ugyanazzal a hatóanyaggal elérhetőek. Ezen hatóanyagok a lokális kortikoszteroidok, a D-vitamin analógok, a szalicilátok, a kén és az anthralin.
A lokális szteroidok nagyon hatékonyak, azonban több a bőrben kialakuló mellékhatásuk is jelentkezhet (bőr elvékonyodása, striák, pigmenteltérések, fokozódhat a szőrnövekedés és felülfertőződés esélye az adott területen). A szteroid tartalmú krémek, kenőcsök napi egyszeri alkalommal használandóak. Érdemes kiegészítésként testápolót is alkalmazni, mely a bőr védő funkcióját helyreállítja és a kortikoszteroid igényt csökkenti. Különleges kiszerelési forma a szteroid tartalmú tapasz, mely 24 órán át hatásos.

A D-vitamin analógok (calcipotriol) hazánkban csak kortikoszteroidokkal kombinált formában érhetőek el (calcipotriol+bethamethason). Szintén a napi egyszeri alkalmazás elegendő, hajas fejbőrön gél formulában hosszú távon is használható.
A szalicil-kéneskenőcs és olaj magisztrális receptre írható(acetilszalicilsav és kén). A kenőcs a törzs és végtagok tüneteit és a hámlást csökkenti, míg az olaj a hajas fejbőr tüneteire alkalmas. A szalicilsav kortikoszteroiddal kombináltan is elérhető és hatásos. Az anthralin kizárólag fekvőbeteg intézményekben érhető el és különösen fényterápiával kombinálva hatásos. 

Valamennyi helyi kezelésről elmondható, hogy jól kombinálhatóak egymással, vagy akár fényterápiával is. Előnyük továbbá, hogy nem okoznak szisztémás mellékhatásokat, ezért bármely esetben alkalmazhatóak a terápia kiegészítéseként.

A jelen összefoglaló közlemény az alábbi cikk alapján íródott:
1. A pikkelysömör terápiás lehetőségei (biológiai terápia nélkül)
Dr. Gáspár Krisztián DEOEC, Bőrgyógyászati Klinika, Bőrgyógyászati Allergológiai Tanszék, Debrecen
Háziorvos Továbbképző Szemle 2013, 18: 257-260.