A vitában résztvevő két orvos Dr. Peter Fisher, a Royal London Hospital for Integrated Medicine professzora és Dr. Edzard Ernst, a University of Exeter nyugalmazott professzora.
Ernst professzor elmondta, hogy a randomizált, kontrollált vizsgálatok nem igazolták a homeopátia hatékonyságát. „A legtöbb olyan tanulmányban, ahol a homeopátia pozitív értékelést kapott, elkövettek valamilyen komoly módszertani hibát.”
Dr. Fisher ezzel szemben megkérdőjelezi azokat a tanulmányokat, amelyekben a homeopátia hatékonyságával kapcsolatos bizonyítékokat szolgáltatták, és idézte az Australian National Health and Medical Research Council kijelentését, miszerint „nem állnak rendelkezésre azok az egészségügyi feltételek, amelyek megbízható bizonyítékot szolgáltatnának arra, hogy a homeopátia hatékony”. Állítása szerint a vizsgálatok során kihagytak néhány kulcsfontosságú bizonyítékot, majd hozzátette:
„Az a tény, hogy a homeopátiás kezelés bizonyos körülmények között nem hatékony, az még nem jelenti azt, hogy egy másik esetben is hatástalan.”
Mégis, a homeopátia alapjául szolgáló feltételezések „szembemennek a tudománnyal” – állította Ernst professzor, „és a kritikusok már régen rámutattak arra, hogy hacsak nem értjük félre a természet törvényszerűségeit, akkor nincs racionális magyarázat a homeopátia hatásmechanizmusára”.
Ernst professzor elmondta, hogy a betegek számára kifejezetten káros lehet, ha homeopátiával helyettesítik a hatékony kezelési módokat, és tudomása van számos olyan halálesetről, ami emiatt következett be.
Dr. Fisher nem ért egyet azzal az orvosi gyakorlattal, amikor a hagyományos orvoslás kezelési módszereit helyettesítik a homeopátiával, és hozzátette: „az orvosoknak félre kéne tenniük az előítéleteiket, amelyek szerint a homeopátia valószínűleg hatástalan”.
„A hagyományos gyógymódok és a homeopátia együttes alkalmazása biztonságos, népszerű a betegek körében, javítja a betegség kimenetelét, és nem jelent plusz költséget, továbbá csökkenti a potenciálisan káros gyógyszerek alkalmazását, ide értve az antibiotikumokat is. Az egészségügyi szakemberek továbbképzése a homeopátia terén nem áll szemben a hagyományos kezelési módokkal, így a védőoltásokkal sem.”
Ernst professzor megkérdőjelezi annak értelmét, hogy Európában 1 milliárd eurót költenek homeopátiás szerekre évente, és a véleménye szerint „ezt az összeget valami hasznosabb dologra lehetne és kellene költeni”.
Végül Ernst professzor hozzátette: „A homeopátia axiómái valószínűtlenek, a homeopátia alkalmazásával járó előnyök nem haladják meg az azzal járó kockázatot, és igen jelentős az ezzel járó költség.”
„Éppen ezért ésszerűtlen, sőt etikátlan, ha egy egészségügyi szakember a homeopátiát ajánlja a betegeinek.”
Dr. Fisher visszatért ahhoz a kérdéshez, hogy miként vélekednek a különböző tanulmányok a homeopátia hatásosságával kapcsolatban, és hozzátette: „a legtöbb tanulmányban kedvező következtetéseket vontak le a homeopátia alkalmazásával kapcsolatban”.
Ezen tanulmányok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy „lehetséges”, hogy a homeopátia hatásos felső légúti betegségek és az allergia kezelésében, illetve több homeopátiával kapcsolatos metaanalízis általánosságban és az egyedi eseteket is tekintve pozitívan vélekedett annak hatásosságáról.
Dr. Fisher felhívta a figyelmet olyan vizsgálatok eredményeire is, amelyekben összehasonlították a családorvosok által alkalmazott hagyományos gyógymódok hatásosságát és azokat az eseteket, amikor a hagyományos gyógymódok mellett az orvosok homeopátiát is alkalmaztak. Ezek a vizsgálatok azt igazolták, hogy a hagyományos orvoslás és a homeopátia együttes alkalmazása esetén azonos költségek mellett jobbak az eredmények, ráadásul „veszélyes” gyógyszerek, például antibiotikumok használata nélkül.
