Ha úgy érzi, nem kell félnie a munkahelyi kiégéstől, tudni kell, hogy a munkába járás módja és ideje is vezethet kiégéshez.
A Montreali Egyetem fiatal kutatója tanulmányában megfejtette a különböző közlekedési módok és azok időtartamának hatását a kiégés kockázatára.
Ehhez Annie Barreck 1942, 17 és 69 év közötti ember közlekedési szokását és a kiégés három dimenzióját (emocionális kimerültség, cinizmus és a munka hatékonysága) figyelte meg. A kutató ezt követően megállapította, hogy az ingázás ideje, a távolságok, a közlekedési eszközök, a dugók és a régió, ahol dolgozunk, mind-mind stressz faktorok, amelyek megváltoztathatják a kiégés kockázatát.
A kutató megállapította, hogy a hosszú utazások akár autóval, akár tömegközlekedéssel is károsak a munkavállalóra. A vezetési idő függ a forgalom szeszélyeitől, ami stresszt okoz, és ráadásul nem mi irányítunk, ami utasként különösen fontos. Ami a tömegközlekedést illeti azt az érzést adja, hogy kevésbé vagyunk hatékonyak a munkában. A kiszámíthatatlan menetidők miatt félünk, hogy elkésünk, ami stresszhez vezet. Szerencsére, a metró még mindig kevésbé stresszes, mint az autó, mert a pontosabb.
Ami a gyaloglást és a kerékpározás hatását illeti, függ az út hosszától és a környéktől. A kerékpárral vagy gyalog megtett út kevésbé okoz szorongást ott ahol van bicikliút, járda, gyalogátkelőhely stb...
Általában a munkába járás elfogadható időtartama 20 perc, Annie Barreck szerint, 12 perccel kevesebb, mint a kutatásban résztvevők átlaga. Azt ajánlja, semmiképpen se haladja meg a 35 percet, mert nő „a munkahellyel szembeni cinizmus mértéke, függetlenül attól, hogy vezető vagy utas.”
A szerző ezért azt tanácsolja a vállalatoknak, hogy teremtsék meg a rugalmas időbeosztást, könnyítsék meg a munkavállalók dolgát, akiknek a hatékonysága ezáltal növekedni fog.
