A húgycsőszakasz tágan tartására használt eszközök (fém- vagy műanyag csövecskék, ún. „stent”-ek) fertőzést tarthatnak fent illetve elmozdulhatnak, eredményességük bizonytalan, szövődmény fellépése esetén pedig az eltávolításuk roncsolhatja a húgycsövet, ezért nem terjedtek el széles körben.
Húgycsőszűkület esetében endoszkópos eszközön keresztül belső bemetszést: urethrotomia internát vagy nyílt helyreállító műtétet végeznek. Az előbbit olyan húgycsőszűkület estében alkalmazzák, mely rövid, vagy az nem jár gyulladással, sipollyal, a hímvessző torzulatával és görbületével. Az urethrotomia interna sikeressége időleges, ennek eredményessége 80-27% között mozog. Amennyiben ezen eljárás elvégzése után kiújul a szűkület, csak egyszeri megismétlést alkalmaznak, és azután már nyílt műtétet végeznek.
A feltárásos műtét lehetővé teszi a betegség megszűnését hosszabb távon is. Többféle módozata függ a szűkület fokától, helyétől valamint hosszától. Az elülső húgycsövet a gátizomzattól közelítve nyílt sebészi feltárással az jól megközelíthető. A húgycsőnek a herezacskóban és a gáton futó ún. bulbosos szakaszán akár 2 cm-es szűkült szakasz is kimetszhető, így a már tág húgycsővégek felszabadítása után feszülés-mentes anastomosis (²műtéti úton összehozott összeköttetés) készíthető. A műtét hosszútávú eredményessége 90% körüli értéket mutat.
A medencetörés során kialakult húgycsőszűkület egy sajátos forma, mely leggyakrabban teljes vizeletelakadással, a húgycsővégek egymástól való jelentős eltávolodásával, hegtömeg felszaporodásával jár. A hegtömeg kimetszésére a gátizomzat feltárásából kerül sor, a húgycső folytonosságát pedig a vég a véghez szájaztatásával vagy a bulbusos húgycsővég behúzásával állítják helyre. A helyreállító műtét az esetek több mint 80%-ában sikeresnek bizonyul a súlyos vizeletelvezetéssel küszködő betegek esetében is.
A hosszabb, de még átjárható szűkületnél a problémás szakasz felhasítása továbbá a hegszövet kimetszése után a folytonosságában megőrzött, de elkeskenyedett húgycsőfalat ún. subcutan nyelű bőrlebennyel vagy a szájnyálkahártyából kimetszett darabbal szélesítik és foltozzák meg, mely eljárást alig több mint két évtizede alkalmaznak ilyen szakterületen. A szájnyálkahártya hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a húgycső hámszövete, ezért ma a lehető legmegfelelőbb húgycsőpótló szövetnek mutatkozik, továbbá az esetek 80-90%-ában tartós szűkület-mentességet eredményez.
Amennyiben hosszabb húgycsőszűkületről, vagy ezt kísérő gennyesedésről, sipolyról, kiterjedt bőrhegekről és torzulatról van szó, abban az esetben két műtéti eljárást kell elvégezni a betegen általában fél év különbséggel.
A húgycsőszűkület gyógyíthatósága napjainkban már igen eredményes, ezért a katéter vagy epicystostomisás vizeletelvezetésre csak igen-igen ritka esetekben kerül sor.
Forrás: Orvosi Hetilap
