Ezzel a férfiak körében a második leggyakoribb rosszindulatú betegség. A betegség az idős férfiak betegsége, 80-85 éves kor között jelentkezik leggyakrabban. A betegség gyógyításában elsődleges helyen szerepel a szűrővizsgálat, hiszen a korai stádiumban felfedezett tüneteket még nem okozó esetek jól kezelhetők. Korai stádiumban diagnosztizált prosztatarák ötéves túlélése 95% feletti. A daganat szövettanilag leggyakrabban adenocarcinoma képében jelentkezik.
Milyen tüneteket okoz?
A prosztatarák korai stádiumában, amikor még a legnagyobb eséllyel gyógyítható általában teljesen tünetmentes. Sokszor éppen ezért csak későn kerül felismerésre a betegség. A tünetek nem jellemzőek igazán a betegségre, a korai stádium után előfordulhat a prosztata megnagyobbodásra jellemző elzáródásos és irritatív tünet, melyek gyorsan rosszabbodnak és gyógyszerekre nem enyhülnek. További kései tünetként jelentkezhet vizelési nehezítettség, vérvizelés, deréktáji fájdalom. Előrehaladott, áttétes prosztatarák csontfájdalmakat, csonttörések és a tumoros betegségekre jellemző általános panaszokat okoz.
Hogyan diagnosztizálható a prosztatarák?
Specifikus tünetek hiányában a korai felismerésre az 50 év feletti férfiak rendszeres urológiai szűrése ad lehetőséget. Elsődleges a fizikális vizsgálat, mely során az orvos végbélen keresztül tapintja a prosztatát. (rektális digitális vizsgálat – RDV) A szövet keménysége, formája, mérete daganat gyanúját vetheti fel, melynek megerősítésére vagy elvetésére tűbiopsziás mintavétel alkalmazható. A szövettani mintavétel tisztázhatja a tumor jelenlétét, típusát, ám a vizsgálat pontosságát rontja, hogy sok esetben nem a megfelelő szövetrészből történik a mintavétel. Pontosabb és korai módszerként is jobban hasznosítható a prosztatára jellemző biomarkerek kimutatása szérumból, vérvételt követően.
Mik azok a biomarkerek?
Definíció szerint egy olyan jelző molekula, mely objektív módon mérhető és értékelhető, fiziológiás vagy patológiás folyamat indikátoraként vagy terápiás beavatkozás farmakológiai válaszaként.
PSA és PCA3
Vérvétel után a szérumból meghatározható egy fehérje, melyet PSA-nak nevezünk (prosztata specifikus antigén). A prosztatadaganat sejtjei az általuk termelt fehérjék lévén már korai stádiumban is jelentős PSA emelkedést okoznak. Ezen kórélettani reakció tette a szérum PSA szint meghatározást a legfontosabb diagnosztikai eljárássá. Az utóbbi évtizedekben a korai PSA szűrés 20%-kal csökkentette a daganatos halálozást. Módszer olcsó, gyors és a betegek számára is jól tolerálható, ám hatékonysága korlátozott. Bebizonyosodott, hogy több ártalmatlan elváltozás is okozhat PSA emelkedést, a diagnosztikai határ megállapítása is nehézségeket okoz. Katéter-viselés, krónikus prosztatagyulladás, prosztata megnagyobbodás kifejezett tünetek nélkül is gyakran indukál jelentős PSA emelkedést, rák jelenléte nélkül. A PSA hiányosságait kiküszöbölendő több klinikai kutatás is indult új hatékonyabb a klinikai rutinba is bevezethető biomarkerek azonosítására. A kutatások jelenleg is zajlanak, de nemrégiben a mindennapi klinikai módszerek sora tovább bővült a PCA3 meghatározással. A PCA3 géntermék a prosztatatumor sejtekre specifikus – malignus elfajulás esetén a prosztatasejtek 60-100-szor több PCA3-t termelnek, mint a normál sejtek. Értékét pedig nem befolyásolja sem a prosztata-megnagyobbodás sem a gyulladás.
PCA3 meghatározás
A PCA3 meghatározása teszt-kit segítségével történik. Az előírt RDV-t követően vizeletmintából. Az RDV során a vizeletminta PCA3 mennyiségének maximalizálása érdekében 3-3 enyhe nyomást végeznek a prosztata mindkét oldalára. A vizeletminta megfelelő előkészítése után, immunológiai módszerek segítségével meghatározható a PCA3 szintje.
A PCA3-módszert az Európai Unió és az FDA is elfogadta, mint orvosi diagnosztikai eszközt a prosztatarák kimutatásának ajánlott és jelenleg legmegbízhatóbb eljárását. Segítségével áthidalhatóvá váltak a PSA érték alapján kérdéses vagy éppen téves esetek.
