Az American Rák Társaság vizsgálatába több mint 10 000 ötven és kilencvenhárom év közötti férfit vontak be, akiket 1992. és 2011. között diagnosztizáltak lokalizált prosztatadaganattal, vagyis a daganat olyan formájával, amely még nem terjedt tovább a mirigyen. A férfiak beszámoltak a kutatóknak a diagnózis előtti és utáni fizikai aktivitás szintjükről.
Az eredmények azt mutatták, hogy a diagnózis előtt a legmagasabb fizikai aktivitással rendelkezők 30 százalékkal alacsonyabb valószínűséggel haltak meg a prosztatadaganat következtében, mint a legkevesebbet mozgó betegek. A Ying Wang epidemiológus által vezetett kutatócsoport azt is kimutatta, hogy a diagnózis után a legtöbbet mozgó férfiak 34 százalékkal kisebb valószínűséggel haltak meg a prosztatadaganat következtében, mint azok, akik a legkevesebb testmozgást végezték.
Bár az American Association for Cancer Research szervezet New Orleans-i éves kongresszusán bemutatott kutatás nem bizonyít ok-okozati összefüggést, az eredmények a kutatók szerint újabb bizonyítékot jelentenek arra, hogy a prosztatarák túlélőinek érdemes ragaszkodniuk a testmozgásra vonatkozó irányelvekhez, az orvosoknak pedig aktív életmódra kell ösztönözniük prosztatadaganatos betegeiket.
