Csecsemőkön és kisgyermekkorban a következményes felső húgyúti pangás, a húgycsőben vizelet-visszamaradás, a vizeletürítési-nehézség, a húgyhólyagból a vesékbe történő vizelet-visszaáramlás (vesicoureteralis reflux) és vesemedence-gyulladás (pyelonephritis) miatt felismerhetővé válik a betegség. Napjainkban a szerzett húgycsőszűkület gyakorta sérülések következtében alakul ki, régebben gyulladás (gonorrhoea, tbc) szövődményeképpen jött létre. Egyre több olyan esettel találkozhatunk, amikor is a húgycsövön át végzett kórházi beavatkozások során sérül a húgycső fala, előidézve ezzel a húgycsőszűkületet.
Kórisme Jellemzően nehézvizelés, a vizeletsugár elvékonyodása és ívének csökkenése, a hólyagban vizelet-visszamaradás miatti gyakori vizelés utal a húgycsőszűkületre. Az idősebb férfiaknál a tünetei hasonlóak a prosztata megnagyobbodáshoz, míg a fiatalabbaknál pedig a dülmirigy-gyulladáshoz, melyre a vizeléskor és magömléskor jelentkező égő érzés és fájdalom, a prosztata érzékenysége és nyomkodása után a vizeletüledékben a gennyesedés megjelenése utal. A balesetes, katéter viseléses, gyulladásos kórelőzmény valamint a fiatal kor egyaránt a húgycsőszűkület gyanúját kelti.
Amennyiben nehézvizeléses panaszok lépnek fel, abban az esetben fontos a vizeletáramlás vizsgálata (uroflowmetria). A vizelési csúcs a húgycsőszűkület esetében lapos, koporsófedél alakú görbét mutat, melyre nagyobb ürített vizeletmennyiség a jellemző. A hasi ultrahangvizsgálat elvégzése is szükséges, mellyel kimutatható, hogy a hólyagban van-e a vizelés után vizelet-visszamaradás, de ennek mennyisége nem feltétlenül mutatja az elváltozás súlyosságát, hiszen fiataloknál akár erős szűkületen keresztül is maradéktalanul kiürülhet a hólyag, míg idősebb életkorban enyhébb szűkület fennállásakor is kimerül a hólyag és vizeletretenció (az akaratlagos vizeletürítés képességének akut vagy krónikus hiánya)¹ alakul ki.
A húgycsőszűkület egyértelmű kimutatására az urethrographia szolgál. A külső húgycsőnyíláson keresztül, retrográd feltöltéssel kezdik, a szűkület pontos mértékének meghatározásához lehetőleg infúziós állványról, a húgycsőnyílásba helyezett katéteren át történő bejuttatással, fokozatosan emelkedő nyomással, több felvétel elkészítésével végzik. Amennyiben átjárható a szűkület, ez akár kielégítő is lehet. Teljes elzáródás esetén, vagy amennyiben a kontrasztanyag nem ábrázolja megfelelően a szűkülettől közelebb elhelyezkedő húgycsőszakaszt, hólyagfeltöltésből, vizelés közben készítenek urethrographiát. A hólyagba az esetleg már meglévő epicystostomiás katéteren át juttatják be a kontrasztanyagot, vagy intravénás urographia megfelelő hólyagtelítődése után is elvégezhető a vizsgálat. Amennyiben nem egyértelmű, hogy van-e egyéb kórfolyamat (daganat, kő, idegen test) urethroscoppal tájékozódnak a húgycsőben.
Forrás: Orvosi Hetilap
