Akkor beszélhetünk krónikus bakteriális prosztatagyulladásról, ha igazoltan (vagy nagy valószínüséggel) gyulladás áll a betegség hátterében, és legalább 3 hónapja fennállnak a panaszok. Az akut változathoz hasonlóan ebben az esetben is többhetes antibiotikumos kezelésre van szükség.
Immungyengeség esetén (amelyet pl. a HIV-fertőzés vagy a kemoterápia okozhat) is előfordulhat krónikus prosztatagyulladás, amelyet azonban nem bakteriális, hanem egyéb kórokozók (pl. gombák) okozhatnak. Cikkünkben a betegség ezen formájára nem térünk ki.
Mi okozza, hogyan alakul ki?
A krónikus prosztatagyulladást többféle baktérium is okozhatja. Gyakran a húgycsövön keresztül jutnak fel a prosztatába, de a fertőzés az ondóvezetéken, az ereken és a nyirokvezetékeken keresztül is eljuthat a prosztatáig.
A betegség vagy már kezdettől fogva krónikus gyulladásként jelenik meg, vagy kialakulhat egy nem gyógyult akut bakteriális prosztatagyulladásból.
Tünetek
Az akut változattal szemben ennél a betegségnél a tünetek általában enyhébbek és kevésbé jellegzetesek. Fájdalom vagy kellemetlen érzet általában a prosztata, a gát, a herezacskó és a here területén jelentkezik, néha a pénisz, a húgyhólyag, vagy a keresztcsont tájékán, és csak ritka esetekben fordul elő máshol (pl. anális- vagy lágyéktájékon). Az alsó húgyutakat érintő panaszok általában a következők lehetnek: gyakori vizelési inger, vizelési nehézségek, gyenge vizeletsugár és fájdalmas vizelés. Emellett jelentkezhetnek a szexuális élet különböző zavarai, például a sperma elszíneződése, vagy merevedési zavarok.
Orvosi vizsgálat és diagnózis
A kórtörténet áttekintése során a prosztata, a húgycső vagy a mellékhere korábbi gyulladása utalhat krónikus bakteriális prosztatagyulladásra. A panaszokat egy kérdőív segítségével lehet pontosítani, amelyek azonban nem különböztethetőek meg a krónikus medencei fájdalom szindrómától.
A rektális vizsgálat során a prosztata normális, vagy nyomásérzékeny. A vizeletvizsgálat egyértelműen kimutatja a gyulladást, mind a vizeletből, mind a prosztataváladékból kimutatható a baktériumok jelenléte. A tenyésztés során lehet meghatározni, milyen baktériumtörzs felelős a fertőzésért, valamint azt, mennyire ellenálló az antibiotikusos kezeléssel szemben.
Az alsó húgyutakat érintő panaszok esetén azok súlyossága például vizeletfolyás-mérés segítségével határozható meg. Transzrektális ultrahang-vizsgálattal is felismerhetők azok az elváltozások (pl. meszesedés), amelyek egy krónikus fertőzésre utalnak. Spermavizsgálat során is kimutathatók a gyulladás jelei, valamint esetenként az azt okozó baktériumok, ám a törzs meghatározásához nem szükséges ez a vizsgálat. Ha szükséges, a biopsziát tanácsos elkerülni a rektális mintavételt.
A végleges diagnózis előtt számos egyéb, a prosztatát és a végbéltájékot érintő megbetegedést ki kell zárni, ehhez további vizsgálatokra is szükség lehet.
Kezelése
Ha meghatározta az orvos, milyen antibiotikumra érzékeny a fertőzést okozó baktérium, felírja a megfelelő gyógyszert, amellyel általában 4-6 hetes, esetenként akár hosszabb kezelés szükséges. Különösen akkor igaz ez, ha a gyulladás a kezdeti sikeres kezelés után kiújul. A tünetek ellen fájdalomcsillapító, görcsoldó, gyulladáscsökkentő és a vérkeringést segítő gyógyszereket alkalmaznak. Nem javasolt a prosztatát érintő sebészeti beavatkozás.
Lehetséges szövődmények és komplikációk
Férfiaknál a krónikus bakteriális prosztatagyulladás a visszatérő húgyúti fertőzések leggyakoribb oka. Rendszeresen kiújulhat, ami miatt a keelés egyre hosszadalmasabb. Emiatt különösen fontos már az első gyulladáskor is az alapos orvosi vizsgálat, és a következetes, szükség esetén hosszabb távú kezelés. Emellett kerülni kell a prosztatagyulladásnak kedvező tényezőket (pl. kerülni kell a medencetájék megfázását vagy a medencefenék túlerőltetését).
